20111127

Ede a levesben

.



Milyenek ezek a vasárnap esték!

Az ember kilábal a betegségből, végre kiszakad a szobafogságból - hát nem összefut egy nagy formátumú íróval, aki nem odaajándékozza  neki a legújabb könyvét! Dedikálja is ráadásul!
Pont azt a könyvet, amit amúgy is megvettem volna - na nem baj, így majd a Jézuskának veszem meg, az meg majd jól elröpíti egy olyan helyre, ahol legalább annyira örülnek majd neki, mint én most a saját dedikált példányomnak.

Még az is lehet, hogy itt a blogon csapok egy nyereményjátékot, és kisorsolom azt a megvett példányt, és az is dedikálva lesz - csak várjatok!

Akinek viszont nem kenyere az ölbetett kéz, és a sült galamb, az már most felkerekedhet és magáévá teheti Cserna-Szabó András és Fehér Béla gasztrokrimijeit. Téli estékre pompás olvasmány, az irodalom, a gasztronómia és az oknyomozás közös mezsgyéjéről - előre szólok, hogy olvasás közben jön meg az étvágy, és ezt bizony tapasztalatból mondom.


Lehet rajongani is! Én például már rajongok.


.


20111122

Cheyenne - This must be the place


. ugyancsak Berlin: ott figyeltem fel egy jó plakátra, méghozzá erre



Miután ez a plakát után menés már eléggé bevált nálam, HA HA, ezért természetesen ennek is utánaszimatoltam.

Cheyenne - This must be the place

Kiderült, hogy nem is olyan régi filmről van szó (Európában májusban kezdték eregetni, de pl Lengyelországban csak februárban jön ki), a trailer nagyon ígéretes, a szereplők is, és a zene is!

Szeretem ezeket a kiégett karaktereket akik csinálják tovább a szerepüket - hálás téma, a Pantokrátornál is erősen bevált, várjuk Sean mennyire hozza a Paolo Sorrentino által ráosztott melót!
Frances McDormand-ot pedig mindi is imádtuk :)

nézzétek csak!





Eleve, Seann Penn-t beöltöztetni így, hát fantasztikus





Ki ér oda előbb?


.

atlas



.well, a berlini interfilm fesztiválon a legjobb animációs film az Atlas lett, Aike Arndt-tól.







Sajnos én sem láttam többet belőle - pedig ígéretes, a rendező gyerekkel kapcsolatban a neten talált bármiféle dolgokkal ellentétben -, mert inkább berlint  jártuk egyfolytában ahelyett, hogy sötét termekben egy rahedli idegennel együttszuszogva a szoba egyik falára tapasszuk a szemünket.

Pedig voltak jó filmek.

Dehát Berlin az szerelem. Pont.

.

20111115

Kooky

Nahát, elég ritkán tejel mostanában a kutya, ez egy ilyen időszak, nézze el akinek van elnéznivalója

Ma viszont fialt kettőt, íme az első:

Ahogy visszanézem, Jan Sverák -ról nem most írok először, és élek a gyanúperrel, hogy nem is utoljára. Csehországban is teremnek nagy agyak, nemcsak fransziában bizonyos gondryk, meg ámerikában mirandák, ésatöbbi.
Jan az az ember, aki 23(!!!!!!!!!) évesen megcsinálta az Olajfalókat (naná, hogy emlékszünk), a '96-os Koljával besöpört egy Oszkárt (nem mintha előtte nem jelölték volna már többször), és ő csinálta a 2007-es Vratné Lahvé-t is, amiről ugyancsak írtam már.

Nos, egy jó másfél éve pedig kieresztette a Kooky-t (igen, mostanra jutott el hozzám a hír, sooner or later, nemigaz?), amit gyorsan meg kellene nézni, mert a troller ígéretes, kedves kis sztori, imádnivaló atmoszféra, egyszerűen jó szaga van a filmnek na.

ízelítő:





Olyannyira jó szaga van, hogy az a jó szag a jószimatú pénzeszsákokig is elért, a bankok/biztosítókig és az ügynökségekig, és azok karöltve nyúltak egy jókorát a cseh mestertől, és erre az atmoszférára és technikára felépítettek egy egész kampányt. Todd Mueller a rendező a Pysoptól.
Lelkük rajta, a végeredmény tényleg szép és kedves lett, Jan Sverák meg örüljön hogy két füle van mégsem szatyor, nemigaz?




A making of, így kell ilyet csinálni a kulisszák mögött. Szakmabeliek szeretik az ilyet.



.

20111030

sticky ends

hahaha ez volt az egyik kedvencem idén annsziban, mióta várom, nézem, hogy fent van-e neten, erre ma szólt a Kati,  hogy fent van

hát tessék

annyira jó









.

20111012

RAGING BULL

az új filmem forgatókönyvírásán szöszmötölünk a forgatókönyvíróval (persze a minden egyéb bokros teendőm mellett, szóval ez az amúgy sem villámgyors folyamat még jobban lelassul, de sebaj - szeretem csinálni. már amikor van rá időm..

Miután a főszereplő egy nagyon nyers, ösztönös, erős és vad karakter lesz, ezért elkezdtem olyan filmeket nézni, újranézni, ahol ilyen karaktereket találok. Még az sem baj, ha agresszív, vagy félelmetes karakterről van szó, mindig is a negatív hősökkel tudtam azonosulni. Ez már elkezdődött egészen pici koromban, egészen pontosan akkor, amikor a mikulásünnepségen a pár kis szaros évemmel és a tojáshéjas fenekemmel megnéztem életemben először (de nem utoljára: azóta is ez az a film/animáció amit életemben a legtöbbször láttam, RENGETEGSZER) a sztálinvárosi munkásművelődési központban a 101 kiskutyát: Szörnyella elvarázsolt, azóta is imádom
Mint ahogy azóta is sok-sok negatív karaktert. Biztos másokkal is van ez így, nem?

Nahát, elsőként gyorsan újranéztem a Nem vénnek való vidéket, amit: imádok. Amikor vége lett, akkor legszívesebben elindítottam volna mégegyszer, annyira jó a forgatókönyv, a fényképezés, a SZÍNÉSZEK! jaj
Anton Chigurh egy állat, kevés vonással annyira jól fel van rakva a karakter, Javier pedig fantasztikusan játssza (én nem tudom h a felesége hogy mer együttélni vele egy ilyen film megnézése után..), visszafogott, okos és brutális - és az a frizura! A fegyverét is jól kitalálták, sűrített levegő, pfff. Már ez mennyit elmond a karakterről!




Nos ezután jött tegnap a Dühöngő Bika, na ezt még viszont nem láttam. Fantasztikus film. Emlékszem, amikor egy éve a drága imádott Oroszországban jártunk, tartott a hajón a drága imádott Norstein mester (élő legenda!) egy előadást: ő hívta fel rá a figyelmet, hogy a filmkészítésnél minden egyes kockát meg kell terveznünk, meg kell komponálnunk, minden beállítást, fényt, mozgást, stb, MINDEN EGYES KOCKÁN. Igaza volt, és ez jutott most eszembe a Raging Bull kapcsán is, mert ebben a filmben nagyon tetten érhető volt az, hogy gondosan megkomponált fekete-fehér képekkel dolgozott (érdekes, mert a visszaemlékező videók viszont színesek voltak, míg a film a legeslegvégéig b&w). Scorsese olasz, és ez látszik a filmjein, a szépség iránti igényét nemigen tudja a sutba hajítani..
A klasszikus zene filmes használatát (ami ugyancsak nagy kincs) pedig pompásan műveli, erre a legjobb példa a főcím (egy ismerősöm tézise, hogy a főcím alapján meg lehet mondani, hogy jó lesz-e a film: próbáljátok ki, majdnem mindig tényleg bejön).





a zene a Cavalleria rusticana (nem véletlen) Pietro Mascagni-től



Jake LaMotta nem olyan észlény, mint Anton - de a lefojtott agresszió benne is megvan jócskán. Ezt a tekintetet keresem én a filmemhez!


(btw. ha valakinek van filmajánlata, megírhatja, szívesen veszem





20111006

lenni vagy nem horrorpista

elkezdődött a színházi évad, kaptunk is két jegyet egy vígszínházas nyilvános főpróbára, el is mentünk hát. jó kis hely volt, a legfelső szinten leghátul a karéjban, láttam pont a színpad sarkát. nade, eszes nép a magyar, azonnal helyet vált ha lát rá esélyt - és azt általában lát
így hát eggyel jobb helyről néztük végig a Lenni vagy nem lenni című komédiját, ami amúgy meg egy elég jó is ráadásul
Film lett átírva színpadra, mégpedig az 1942-es (nem találjátok ki) To be or not to be c. film.

Ami nekem nagyon tetszett, az az ugrálás a színdarab, és a színdarabban játszódó színdarab között, plusz az, hogy igen feszes kis vígjáték volt ez, takkra kiszámolva a poénok, szépen ki volt játszva mind, üresjárat nem volt, tök jó volt a ritmusa. Kedvetlenül mentünk oda és lustán, aztán hazafelé már vidámkodtunk

Amit még mondani szerettem volna (könnyű átkötés letudva), az a horrorpista nevű magyar művészgyerek, akinek a rajzait eléggé bírom, és most van is vele egy interjú ráadásul a Prae-n
(ezt, hogy a tévézéstől kirohad az ember agya, nem bruce willis mondta az ötödik elem elején a bandzsa macskájának? énnekem úgy rémlik)

fantasztikus rajzai vannak horrorpistának, első adandó alkalommal fogok is vásárolni belőle, nagyon jó kis őserő jön a képeiből, szeretjük szeretjük szeretjük











van aki művészkedik, van aki hatásvadászkodik, és van akiben megvan a power - na ezekben a képekben megvan a power, ezek azok

a honlap olyan, amilyen, ez senkit ne riasszon el,  szét kell tolni az avart és kiszagolni a szarvasgombát, ennyi


(nem ez la bejegyzés lesz a Leghomogénebb Poszt verseny fődíjasa ...

.

20110929

paths of hate

.mutatok egy trélert

egy lengyel animációs sort trélere ez, még annsziban láttuk a filmet, ma pedig gyűjtés közben ráakadtam.

nem árulok el semmi különöset avval, ha elárulom: egy légicsatáról szól. Nagyon profin van felplánozva, erre való a 3d, levegőben forgó gépek, felhők, kondenzcsíkok, szubjektívek: moziban üt különösen a dolog
a látvány is szép, alapos, nem steril

össze is néztünk katival az első fél-egy perc után, hogy hátha lesz végre valami jó film abban a nagy unalmas blokkban, és elkezdtünk figyelni ,hogy mi lesz ebből

hát: nem lett jó belőle. a trélerben is látszik, szegény lengyel csóka (nevezzük nevén: Damain Nenow) jól bevadult a végére, a hatásvadászat és a primer közlésmód lovai közé dobta a gyeplőt és szépen feltette a kezét.

kár érte

mondjuk sokaknak tetszett, ebben biztos vagyok, kapott  díjakat is, és van szép oldala a filmnek (hát, egy ilyen oldal kellett volna az én filmemnek is, ennyi díjam nekem is van, megérdemelte volna)

20110920

.milyen jo egy hotelszobaban a sotetben kammillazni a tevere! ugye, nekem hosszu hosszu evek ota nincs tevem, fura ha egy teve a szemem ele kerul, mindig olyan idegen. tan az etologia tanarom mondta egyszer meg regen azt a hasonlatot, hogy ma a tv az olyan, mint az reges regen a tuz: lehet bele bamulni gondolatok nelkul. lehet, de otthon valahogy olyan bena a tv, nemtudom. viszont ha mas orszagban vagyok akkor olyan jo lesni, hogy mashol mi van hogy van (mondjuk nem viszem tulzasba

amit szeretek lesegetni, azok az idegen reklamok. ezekben az orszagokban amerre en iden jartam jok is, van mit nezni. megmutatom tenap mi buvolt el.

ad1>stella artois. SZIV DOG LESZ TO ferfiak es nok, stilus es sor. NANA` hogy a kedvencem!!!
a rendezo Augustin Alberdi, egy ugyancsak szivdogleszto ferfi, ugyancsak bajusszal. jok a meloi is
FERFIAK, HORDJATOK BAJUSZT!!! hadd ne mondjam el ezermilliomodjara, hogy a bajusz mennyire mennyire szekszi!
(persze csak annak aki tudja viselni. ehhez fel kell noni, nincs mese





a masik reklam, egy csokireklam.
elbuvolo diszlet, megepitve, csodalatos
engem mindig a valodi buvol el, nem a 3d. nem is tudom, hogy 3d/tol vizeltem e mar le a bokam (nem igazan emlekszem), viszont epitett, makettezett, maszkolt, valodi trukkos dolgoktol mar ELEGGE sokszor. sok koztuk nem mai, es a mai napig ut (eleg csak a star wars/ra vagy az urodusszeiara gondolni...
rendezo> Yoann Lemoine (jo nev nem?
erdemes ranezni a blogjara, eleg jo meloi vannak! en szoltam



(ja es vettem egy uj parfumot! minden orszagbol parfummel terek haza, oroszorszagbol ez, innen pedig most ez, ma reggel a boots/bol :)
.

20110919

astronauts

.

wales, wales

egy ujabb diplomafilm innen, 2005/bol, es nagyon jo. ha van valakinek 8 es fel szabad perce amit erre tud forditani, ajanlom melegen. De tenyleg csak erre szabad figyelni, mert nagyon jo humora van a rendezonek /Matthew Walker szemelyesen/, es nagyon jo ritmuserzeke, es apro, de annal hatasosabb dolgokkal operal - szoval ugy kell nezni, hogy figyelni kell



.

20110913

Nick Cave soundsuit




. és most pedig megmutatom Nick Cave-et, de nem AZT a Nick Cave-et, hanem EZT

Ez a Nick Cave egy 52 éves fekete, amerikai művész, aki a szobrászat, a divat, a tánc és a zene közös mezsgyéjét megtalálva soundsuit-okat alkot. A ruha lényege - azon kívül, hogy fantasztikusan, lenyűgözően néz ki - hogy felvéve, tánc közben hangokat ad ki, köszönhetően annak az iszonyatos mennyiségű mindenféle matériának, amit rápakoltak, a drótoktól elkezdve a fán, a szalmán, a köveken át a gallyacskákig.
















csodálatos.

elég erős érzékiség és ösztönenergia árad ezekből a soundsuitokból, és nagyon jó, hogy nem csak csodálni lehet őket, hanem az egyes kiállításokhoz kapcsolódnak performanszok is, ahol a táncosok (ahogy elnézem, többnyire afrikai táncot lejtő táncosok) ezekben a hacukákban rázzák magukat, VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, mennyire jó lehet egy ilyen! elképzelem hogy ott vagyok, és mennyire mennyire jól érzem magam, miközben szólnak a törzsi dobok, pörögnek ezek a színpompás ösztönjelmezek amik valahol egészen mélyen, a gyomrom környékén ragadnak meg, hallom ezeket a hangokat, ahogy súrlódnak a matériák UHHH de jó lehet!!!





mondjuk a környezet a fenti videón eléggé steril, idegenül hat - de van olyan is, hogy kimennek az utcára, és meglepik a járókelőket, bemennek boltokba, táncolnak az utcán. Dejó lehet ez is! Én ha egy ilyenbe csöppennék, biztosan jól megölelném valamelyik színpompás bolondot.



vajon hozzánk eljutnak valamikor?

mindig is utáltam azt a kérdést, amit rengetegszer feltettek nekem, és értem én ugyan, hogy mindenkit ez érdekel - de akkor is, mit lehet erre mondani? Az ominózus kérdés:

"De hogy jutott ilyen az eszedbe?"

Mi az hogy hogy jutott az eszembe, hogy hogy hogy? Hát neked hogy jutott az eszedbe, hogy könyvelő legyél, vagy hogy elmenjél teniszezni, vagy ma kaviárt reggelizz? Hogyan? Jött és kész. Zsigerből. Így lett mert így kellett lennie. Ezért foglalkozom evvel, mert szeretem, jönnek az ötleteim amiket aztán kiengedek magamból: ösztönös jelekkel kommunikálok olyan dolgokat, amik kimondva elég hülyén hangzanának. Ezek jönnek, ezek vannak és kész. Persze csak akkor, ha az emberrel történik mindenféle, hagyja magát áztatni az élményekkel, aztán egy idő múltán óhatatlanul felbukkannak ilyen mindenféle dolgok a fejében.

azért mondtam el ezt az egészet, mert épp rábukkantam arra, ahogy Nick arról beszél, hogy hogyan kezdett el soundsuitokat készíteni.

Szóval, Nick ült egy parkban. Akkoriban már rég elvégzett egy művészeti egyetemet, táncot is tanult, és éppen bizonyos politikai történések miatt kezdett magára úgy nézni, mint egy fekete emberre (nem mint amerikaira). Egy fekete emberre, aki felesleges, akit nem értékelnek annyira, mint amennyit ér. Szóval, ült a padon csikágóban, és észrevett a földön pár gallyacskát, de most valahogyan máshogyan látta őket. A gallyacskák olyan otthagyottnak tűntek. Összegyűjtögette őket, jó sokat, hazavitte és apró, egyenlő darabokra tördelte mindet. Aztán lyukacskákat fúrt rájuk, és felfűzte őket egy drótra, majd rájött, hogy magára tudja tekerni ezt a drótot, sőt, ruhaként lehet viselni a felfűzött gallyacskákat. Nagyon megtetszett neki a dolog, felöltözött a fa-ruhába, és elkezdett benne ugrálni táncolni - lenyűgözte a hang, amit a súrlódó gallyak kiadtak mozgás közben. Ráadásul a ruha nagyon nehéz volt, ezért nagyon délcegen kellett benne állni, táncolni - valahogy így kezdődött ez a soundsuit történet.

(azért megnéztem volna Nicket, aki meglett felnőtt férfi létére otthon elkezd gallyruhában táncolni, aztán meg örülni

Na, hát valahogy így történnek ezek a dolgok. megtörténnek.



.


20110912

hotel


.

nemúj, nemúj, nemúj, de akkor is: valaki meg tudja mondani, hogy ebből a Hoogerbrugge-ből miért nem lett sztár? A holland grafikuscsávónak már elég korán elég jó dolgai voltak.

Most egy kutatás során bukkanódott fel ismét a 2004-es Hotel: meglehetősen elidegenedett, dehát mit várunk egy északi nép fiától? A design viszont még ma is teljesen rendben van, a vágásoknál (helyett) használt átpixeleződés meg még ma is friss; szerintem sokan szippantottak a maiak közül is ettől az ürgétől.

Videoklipekben szerintem annyira nem üt nagyot, pedig még a Pet Shop Boys is kért tőle egyet - csinált viszont egy ID sorozatot még annak idején az MTV-nek, ez a műfaj nagyon illett hozzá, már kis tojáshéjasfenekűként is felfigyeltem rá anno, és szerettem, és most is ideírtam, viszont nem találtam és most nincs is több időm keresgélni rá.

Inkább Hotelezzetek, nézzétek a fura mozgásokat, a zene is jó hozzá - ha tetszik, ajánlom a többit is, a fickó homlapjáról






20110909

may the horse live in me


.

na, ezt a weird dolgot még Angie tette ki az ablakba pár hete, és valamiért tegnap az eszembe jutott, úgyhogy most énis kiteszem

a francia Art Orienté Objet művészduó női felének (naná) jutott az eszébe az a fura ötlet, hogy lóvér-plazmát injektáljon a vénájába, mint experimentális művészet. Napersze nem csak úgy, hűbelebalázs módjára, mert előtte hónapokig tartó immunglobin és glikkoprotein kúrával ki kellett építeni a toleranciát magában arra, hogy ne történjék valami tragédia. Ezután jöhetett a performansz, ahol végre összeeresztette a két vért saját magában.

Elmondása szerint megváltozott a tudata, emberfelettinek érezte magát, aki nem a saját testében van. Szupererős, szuperérzékeny, szuperideges és nagyon félénk volt egyszerre, és nem tudott aludni - kicsit úgy érezte magát, mint ahogyan a lovak is érezhetnek.




Vajon tényleg úgy érezte magát az asszony, mint egy ló? Piacra fogják dobni a lóvér-plazma drogot? A bestiális krokodil ellen?

Micsoda perverz népek. Érdekes kísérlet, és ahogyan a videó statisztikáját nézem, eléggé megosztja az embereket.

Érdemes csekkolni a duó honlapját amúgy, szép installációik vannak

.



20110904

law of life

.némá, fent van az egész law of life a neten!


említettem már ezt a filmet.
először Angers-ban láttuk, tavaly januárban, és már akkor felfigyeltem erre a kis gyönyörű érzékeny darabra, a rendezője meg extra vicces volt, ahogy egy papírlapról próbálta felolvasni a nagyszínpadon a fonetikusan franciául írt üdvözlőszöveget, szerintem nem józanul, tegyük hozzá. Nem csoda, AZ tényleg nagy színpad volt, és nagy terem, amikor először bementünk Olgával, és körülnéztem, eléggé berosáltam, hogy nekem oda ki kell menni, és beszélni a francia néphez, angolul. Megrökönyödtem, "Olga, ez a terem óriási". Olga körülnéz: "Hát, erre nem tudom azt mondani hogy nem". Ő nevetett, én nem. Szóval Rishat, az orosz rendezőgyerek ezt áthidalta gondolom némi vodkával. Amúgy amikor a filmemben a kocsmás, székrőlleesős jelenet van, abban az óriási teremben egy ember nevetett: az orosz. Gondolom tudta miről van szó. Tudta is, mert a Krok-on aztán láttuk olyan állapotban, amit a népnyelv merev részegnek nevez, mert tényleg az.


Nade, ivott az a gyerek az lehet, de hogy pompás filmet is csinált, az is biztos. Íme:





(a rend kedvéért: a rendező neve Rishat Gilmetdinov, a novella, ami alapján csinálta a filmet: Jack London//Law of life


.

20110901

snow white

.

heló!

dolgozom az új filmemen. egyelőre a forgatókönyv-írásnál, és a látványtervezésnél tartunk, izgalmas, és egyátalán nem gyors feladat, és nagyon élvezem. Ma éppen egy csodálatos-misztikus erdő jelenet helyszínét és layoutját tervezgetném, gyűjtök is hozzá persze rendesen. Valamiért előpattant a fejemből, hogy milyen szellemes lenne, ha ez a jelenet a Hófehérke hasonló jelenetét valamilyen formában felidézné, persze csak annyira, hogy a vájtszeműeknek essen le, abból se mindnek.

Nem vagyok semmi jónak elrontója, nézzünk akkor diznis Hófehérke scene-eket, tök jó. Ebből egyrészt ráeszmélek újfent (sokadjára), hogy ez a film mennyire mennyire fantasztikus, hogy mit hoztak ki az akkori technikai és anyagi lehetőségekből, az már-már egy piramisépítéssel egyenlő, ha az akkori lehetőségeket, és a végeredményt nézzük. Elképesztő.





aztán, miközben kutatok, nini, egy új információ: Tarsem Singh rendezi éppen a Hófehérkét, élőfilmen. Erről az indiai rendező úrról már beszéltem itt többször is, inkább látvány- és atmoszférateremtésben ütő az ipse, mint dramaturgiában, de végül is a Sejtet benyaltuk, mondjuk utána a Fall az nagyon fájdalmas volt, és ciki is, mert én tüzeltem fel a többieket a mozira... Hát majd meglátjuk, hogy a Hófehérkével hogyan bír. Elvileg 2012-ben jön ki, a producer pedig azt állítja, hogy teljesen más lesz, mint a dizni átirat (mindenkinek dizni jut eszébe a hófehérkéről?), ugyanis visszanyúltak az eredeti Grimm meséhez, és azt dolgozták fel: éles lesz és humoros. Alig várjuk, de én majd szép titokban egyedül megnézem, aztán utána hirdetek majd róla bármit is... Azért Julia Roberts-re a gonosz királynő szerepében eléggé kíváncsi vagyok




.

20110827

sylvia plath

nahát, nem hiszem el, Sylvia Plath -ról még nem is írtam ide soha semmit? gyors pótolom, pláne azután, hogy a tegnap éjjeli hosszúra nyúlt repülőutat, amelyben egy debil család közepére sikerült beültetnie az esetlen indiai reptéri ügyintézőnek, szóval a repülőutat a csodálatos alvási képességem (bármikor, bárhol elalszom 20 percre) mellett Az ötvenkilencedik medvében való elmélyülés tette elviselhetővé.
(erre a könyvre kb két évet vártam, egyszer nyomták ki magyarországon, az el is fogyott, antikváriumból lehet előjegyeztetni, aztán várni hogy mikor kerül elő egy... vagy könyvtár

szóval, Sylviára az azonos című film alapján találtam rá, amiben a vértelen Gwyneth játssza a főszerepet, nem vagyok oda érte, de arra jó volt, hogy elinduljak a vonalon

trailor:





azután elolvastam az Üvegburát, amit nagyon szeretek, bár bizonyos pontokon már igen mélyre megy, mégis el tudtam olvasni, és élveztem is. Imádom a regény be- és kilépési pontját, és a katarzis hiányát is

szegény Sylvia nagyon depressziós volt, gondolom ezen az sem segített hogy nagyon jól írt, ezért aztán 30 évesen (a két gyermeke ellenére is), betette a fejét a sütőbe és elaludt. Szerencsére hagyott ránk pár írást, amit mi elolvashatunk

ha jól tudom, az Üvegburán kívül magyarul még egy könyve, a Naplók, és a verseskötete, a Zúzódások jelent meg, ajánlom mindenkinek. Olvasni jó, és hiába mutogatják nekem a csodás színes interaktív ebook-okat, akkor is a könyv a legjobb, a papírt nézni, és a saját fejemben mozizni. Irány az antikvárium

.

urban totems

.

érdekes projekt, Alain Delorne -től, Urban totems

elképesztő, miket el nem visznek a jó kínai emberek a kis háromkerekűiken, szerintem némelyik rakománnyal egy autó sem bírna

azon, hogy ezek a cukorkaszínek, meg a díszletszerűség mennyire áll jól neki, azon még gondolkodom, de amúgy az anyag tetszetős

.

20110824

we are in gobelins!

.

salut!

ket video abbol az iskolabol ahol most hesszelunk parizsban - a Gobelins bol

egy annecy fesztival ID az idei eresztesbol






es egy 2009es diploma




ez a szint, nemsemmi, nemigaz?

(megyek is mert parizs megint: fantastique. tovabba erosen meg vagyok love ezen a francia billentyuzeten, egy 70eves, aki eloszor lat eleteben gepet, gyorsabban gepel mint igy itt en...

:

20110822

napóleon dinamit

.

napolen dynamite-ból rajzfilmsorozat lesz! ismeritek az eredetit ugye? (haha az a címe hogy Nevetséges Napóleon? beszarás

mutatom:






és a rajzfilmsorozat trailere:





az eredeti egyes körökben kultfilm lett, én csak simán jót szórakoztam rajta. Sanszos, hogy a rajzfilmsorozat is kult lesz, bár egyelőre az ízelítőkben én ordas poénokkal még nem találkoztam, de csak 2012-ben jön ki, szóval ez még csak a púpos gyerek a prés alatt tán.

a gyártó stúdió a fucsuramáról és a simpson movieról is ismert Studio Crew
(gondolom várják az olcsó fázisrajzolók jelentkezését... amúgy ez üdvözlendő, hogy a rajzolt sorozatok nem tűnnek el, ennek örülök

.

20110818

elsa schiaparelli



.

hát ha már úgyis lady gagával álmodtam, akkor gondoltam ma már tényleg utánanézek ennek az Elsa Schiaparelli-nek, aki az egyik legfontosabb befolyás lady és az emberei számára.








.

érdemes utánanézni, Coco kortársa volt a tervező hölgy (vele ellentétben gazdag családba született), a szürrealisták hatottak rá, eszméletlenül megelőzte a korát és szerintem tuti nem volt százas. Nehéz lehet az igazán tehetségeseknek, jó egyedül lehetnek azon a hegycsúcson..

viszont az erős és tehetséges nők mindig érdekeltek, Coco és Sarah életrajzát nagyon szerettem, úgyhogy eldöntöttem, hogy nincs mit tenni, jöjjön Elsa önéletrajza, az angol nyelvű Shocking life, és nemám az új, béna papírkötésű, hanem a régi, patinás keményfedéllel



szép könyv. ha elolvastam majd lehet mondok róla valamit.




.

(ps.: lady gagát imádom, de nem olyan régóta. a tatár fővárosban, Kazan-ban szerettem meg, amikor sétáltunk a mocskos sétálóutcán, azok között a szürreális oroszok között, a butikokban kétforintos göncök, a háttérben csodálatos hagymakupolák, macskaszobor, lovaskocsi, erősen sminkelt orosz nők, sztreccsnadrágok, lufipisztoly, cirill betűk, és az ötvenfilléres tökig tekert recsegő dobozhangzású hangszórókból mindenhonnan lady gaga szólt. szerintem lady gaga meg oroszország nagyon összeillő dolgok, és ott akkor ez be is ütött.
ami miatt viszont kifejezetten mulattat ez a lady gaga ügy, hogy természetesen most rengeteg kis gaga klónt felszínre dobott a tenger, mindenki űberextrém és nagyon modern és bátor, és hát mondanom sem kell hogy profizmus és pénz nélkül ez a stílus mennyire állja meg a helyét... mindenesetre éljenek a kis vidéki gagák, mi meg majd jókat mosolygunk a markunkba


20110817

rain dance maggie

.

nagyon jól nézett ki az a future plakát a blog tetején, mégis iderakom a legújabb rhcp klipet, két okból is: egyrészt mert nagyon szeretem a zenéjüket, másrészt meg mert azt rakok ide amit akarok

valamint még azért, hogy elmondjam, hogy nagyon örülök neki, hogy ez a jó kis műfaj, hogy videoklip, nem tűnik el. a tévét nem bánom, a vókment és a videós társkeresőt és a régi kazettamásoló bulikat a pecsában se, de a videoklipet nagyon bánnám. de nem is kell, mert nem tűnik el. ezt például Marc Klasfeld rendezte, aki a videoklip rendezők elitjének a krémjéhez tartozik,vagy úgy is mondhattam volna, hogy a videklip rendezők krémjének elitjéhez.




még annyit tennék hozzá, hogy egy ismerősöm mesélte -régebben- hogy egy családi összejövetel alkalmával az egyik nagyonis reál beállítottságú mérnökember azt bizonygatta a többi embernek, hogy művészet nélkül lehet élni ("házépítés nélkül ugye nem" erősítette meg magában a pótolhatatlanság érzését). Szerintem ha valaki megnézi ezt a videoklipet, akkor rájön, hogy művészet nélkül nem lehet élni. Egy módon lehetne még elérni, hogy ilyen sebességgel és mennyiségben rajzzanak emberek össze egy helyre: avval ha pénzt dobálnánk nekik. Csak annak egészen más lenne a hangulata
.
.
.
.
.
(december 7re pedig a mikulás hozza a koncertet, igaz csak bécsig bírta, de a szégyenletes magyar eset óta nem csoda ha felénk se néznek
.

20110816

the future



.
pompás hírem van: miranda july-nak új filmje van! hogy mikor jön ki nálunk, nem tudom, európában ősszel eregetik majd, de a Berlinare-n már vetítették például, de gondolom ti sem voltatok ott. Amúgy meg sanszos, hogy nem is hozzák moziba nálunk, a Me and You and Everyone we know-t se moziban láttuk..

nade

szóval a film címe: the Future

az érdekesnek hangzó szinopszis pedig: "egy párnak teljesen megváltozik az élete, amikor egy kóbor macskát örökbefogadnak, az idő és a tér megcsavarodik, próbára téve őket és a hitüket egymásban"

ez úgy hangzik ahogy, a tréler beszélő macskája viszont ígéretes, a plakát ugye nekem különösen, jó lesz ez






.

20110807

the new gypsies


hát igen, igen, nyár van.
.
.
kertes házban vagyunk, de a kiskutyának a kert az semmi, az piskóta, menni akkor is kell, ingerek kellenek, kell a kis lábakat mozgatni, füleket hegyezni, orrot mozgatni, lesni kutatni szaladni
.
na, a part az tele van ilyenkor, hemzsegnek az emberek mindenfelé, ott lökött kiskutyát elengedni nem lehet, se neki se nekem sem másnak az nem kikapcsolódás. így az első odakuncsorodó kislány után ("meg lehet simogatni?" "nem sajnos, fél a gyerekektől, nem lehet") szépen lefordultunk arról az útvonalról, ami májusban még tökéletesen szuperált mint sétaútvonal, és elkezdtünk ideoda csalinkázni. 
.
a vasúti állomás melletti focipálya mellett egyszercsak megláttam egy kutyafuttató-táblát (itt? vidéken? hö?), úgyhogy oda be is mentünk azonnal. onnan aztán ilyen utcácska, olyan utcácska, egyik néptelenebb mint a másik, aztán egy ösvény a kertek alatt, és máris kint voltunk a nagy határtalan mezőn! éljen,  imádom az ilyet, egyik oldalról nádas, másik oldalról - jó messzire - cirkusz. szemből pedig... szemből pedig ez, jön szembe a nagy semmiben, kul, kezdem jól érezni magam. megfelelően cigányosan vagyok öltözve (gumipapucs meztélláb a tarlón bő szoknyával, nejlonszatyor), felettem a nagy ég, és valahogy az allergiám a mezőn nincs, amit nem értek, mert a kertben meg van. 
(lehet hogy a civilizációra vagyok allergiás?)
.
kiskutya boldog, békalencsés poshadt vizű patakocskában szökell, felrebbenő madarakat hajkurász, és meghatározhatatlan színű és eredetű szemeteket falatozik, minden egyes behívásnál egyre büdösebb és koszosabb. nem baj, ez az ő ideje, ha kertes házban vagyunk, akkor a házba úgysincs bejárás, hazamenetelnél meg  majd jön jóbarátunk, és a kiskutya már úgy fog felszállni a vonatra, mint ebben 3.43-nál a kisoroszlán, addig meg élvezze csak az életet, az a kutya dolga hogy büdös legyen.
.
én addig bámészkodom, a cirkusz mögé ki van kötve két óriási hidegvérű ló, és egy kis rátarti póni, egy cigányember meg pont két lámát vonszol be a nagysátorba, közben shakira  megy, csodálatos.
.
eszembe is jut Iain McKell könyve, és ez az tulajdonképpen, ami miatt ezt az egész sztorit idekanyarítottam. Iain csinált egy szép albumot ezekről a tekergő népekről (nem feltétlenül cirkuszosokról, csak simán szabad emberekről), elég szép lett, Bécsben sokat gondolkodtam rajta hogy megvegyem, de a pénzből végül ebéd lett a Naschmarkton, és fehér csipke bokazokni, asse rossz.
.
Az album pedig amúgy is fent van a neten, itt is, meg Iain oldalán is. szép, és picit irigykedem, és irigykedni fogok, mikor visszatérek a 60 négyzetméterre.
.
jelentem viszont a séta elteltével a kiskutya kellően kipurcant, és egy adag táp és néhány jutalomfalat után szépen eldőlt a kert közepén, maximum akkor dohog egy kicsit, ha valaki elmegy az utcán. békesség nyugalom keresztény értékek, mindig mondom én.
.
.
.
(ja és hogy miért jött a szántón szemben a Stryker? a cirkusz mellett harckocsi múzeum van, és kihozták az egyiket a mezőre megfuttatni...

20110725

egy komolyszemű férfit látok gyerekek

.na, fura fura fura időszak van, állnak tótágast az emberek körülöttem egyre-másra, néha már úgy érzem mintha egy bombamezőn állnék, és SÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍÍ süvítenének el mellettem a bombák de egyik sem talált el, hanem csak elzúgtak mellettem. Valahogy így érezhetik magukat a lottószelvényeimen a nyertes számok is, amik mindig körbe vannak lőve de sosincsenek eltalálva.
és még Amy is meghalt... erről csak annyi személyes emléket, hogy Olgával voltunk Berlinben koncertjén, hc egy nap volt, reggel kiértünk, városnézés, este koncert, aztán a reptéren aludtunk, és hajnalban vissza; de megérte. Előtte én azt hittem, hogy ez az egész drogozós-ivós Amy imidzs csak egy marketingfogás, ahogy a csókolózó Madonna és a szűz Britni, naná. Na hát ott kiderült, hogy nem. Pedig az még egy jó időszak lehetett, dehát látszott rajta hogy nincs magánál. Viszont: valami olyan jött belőle, hogy az egész csarnok megbabonázva állt. Nem tudom mi, nem csak a hangja volt az, de lenyűgöző volt.

nade, nem erre utaltam a poszt címében, hát akkor mire?
arra, hogy ebben a fura időben Zolkával a filmekbe menekültünk, és megnéztük pár jó-rossz filmet.
nézzük csak.

egyrészt megnéztük a habkönnyű a gyerekek jól vannak.ot, hát erre kb ennyi szót elég is volna vesztegetni, szerintem a rendezőnő egy nagyon személyes filmet csinált, ahol a saját terápiája fontosabb volt, mint a dramaturgia, dehát mindegy. végülis másfél órára kiszakított, nemigaz? azért az bosszantó amikor az értelmetlen fordulatokon pengeti az agyát az ember még órák múltán is

aztán, woody 2010-es férfit látok álmaidban-ja, hát az vicces. lehet woodyra mondani sokmindent, hogy öreg meg izé, meg minek csinál már filmet mikor az annie hall a legjobb bla bla - de azért az öreg megbízhatóan hozza a jó kis párkapcsolati filmeket és sztorikat. mint amilyen ez is. jó kis fordulatok vannak benne, a kedvencem az idegesítő, ezo mama aki a végén jól jár egyedül. ennyi, nincs tanulság, fonja a pók a hálóját mi meg bonyolítjuk az életünket. azért megéri a nézést. csíptem nagyon az öreg anthony hopkins fiatal nőjét (életben Lucy Punch), jól hozta ezt a síkegyszerű mellékszerepet, meg jó feje is van, érdekes

na, ez már megér egy trollert:





és aztán, a Coen-ek már megint. félszemű, ami miatt nagyon mérges vagyok magamra, mert egy töltöttet néztem, és hótt hergya volt a képminőség, legalábbis a mozihoz képest, amit annyira szeretek, dehát így járnak a lusta emberek egy esős napon, miután már a kutyával megjárták a fél várost és a kutyaiskolát is a népszigeten, és éppen otthon vannak és örülnek hogy szárazon vannak és meleg van és van még egy film a pendójukon.
nade, a félszeműt örömmel néztem, mert van egy egészen enyhe párhuzam az új filmtervem és eközt (HAHH! nem mondom meg hogy mi!). Nem mondom, hogy feszülten figyeltem minden pillanatára, bár volt benne egykét szép pont, és alapjában véve szépen fel volt rakva a sroty, és hát, az öreg Jeff-ből a Coenek nagy dolgokat tudnak kihozni, az már egyszer biztos, és a kimért, intelligens abszurditásukat és sötétségüket is szeretem, csak az az egy baj volt evvel a filmmel, hogy az abszolút csúcsot, a toppot, a komoly embert előtte láttam.
a félszemű troller:







és, az abszolút kellemes meglepetés, a nagy releváció, a komoly ember. emiatt is lehetnék akár mérges, mert már mióta meg akartam nézni, aztán megjelent, és láttam a kritikákat, amik ímmel-ámmal éltették, de legfőképp nem tudtak mit írni róla, és akkor én elnapoltam ezt a kérdést. szombat este meg tök gyanútlanul megnéztük, aztán lepetéztünk tőle. mert NAGYON jó film.
úgy látszik, ezek a coenék kijönnek ilyenolyan filmekkel, jókkal, jobbakkal, közepesekkel, és néha sikerül nekik egy-egy NAGYON jó. ez azért egész jó arány, egy fargo, egy nem vénnek való vidék, és egy komoly ember az ember ötvenes éveire (egy tucat másik mellett), hát, egy ilyennel én már elégedett lennék.

troileur:





miről szól a film? a nagy semmiről, a kisemberről és az örvényről ami elnyeli, de olyan gyönyörűen építkezik, olyan fantasztikus képek vannak benne, már-már plasztikusak, tényleg hihetetlenek, és annyira de annyira erős karakterek és enteriőrök, hogy az ember észre sem veszi, de oda van szögezve a monitorhoz 106 percig, és utána még napokon keresztül futtatja az agyában a dolgot, amit nem is ért teljes egészében, de mégis egyben van és örömet okoz.
hátt, fain, melegen ajánlom mindenkinek, bár az is lehet h mindenki látta már, csak én örömködöm itt magamban három körrel mindenki után. na, mindenesetre, én szóltam.


.

20110715

something left, something taken

.

igazából már hétfőn elkezdtem kinyújtani az ujjam a klaviatúra felé, hogy írjak ide, de annyira le vagyok lassulva ebben a melegben, hogy csak most ért oda az ujjam. de nem is baj, mert egy jó kis pénteki mozi lesz így ebből, hát nem csodálatos?

Max Porter és Ru Kuhawata animált sortja, a Something left, something taken teljes egészében fent van a neten ugyanis! pompás. ezek aztán nem rettegnek a nettől.

a filmecskét annsziban láttuk, a látvány képen izgató volt, mozgásban már viszont egy kicsit nyers, úgyhogy eleinte tartózkodva néztük - addig, amíg a cuki előadásmód el nem vitt minket, mert onnantól önfeledten moziztunk tovább. nem túl magvas sztori, a kedves kis pamutpárocska beparáztatja egymást a nyaraláson - nem is kell nekünk több így negyven fokban, nemigaz?

Max és Ru egyéb munkái az oldalukon, a Tiny invetions-on



Something Left, Something Taken- French Translation from Tiny Inventions on Vimeo.



.

20110704

C’est du chinois

.

vettem egy wacom-ot, igaz, használt, és nem is a legújabb intuos, csak a hármas - de imádom. nem gondoltam volna, mert előtte próbáltam mindenfélét, ilyet is, olyat is, de egyikkel sem csináltam szebb dolgokat, mint egy hároméves berúgott gyerek a bal lábával. Viszont az új jószággal a digitális rajzkézségem makó jeruzsálem, úgyhogy boldogan kísérletezgetek, köszönöm kérdésed.

jut eszembe erről számtalan szebbnél szebb példa, és azok közül is a legfrissebb: egy francia sorozatterv, a "C'est du chinois". A kézi (wacomos) látványa üdítő a 3d-s próbálkozások jól-rosszul sikerült tengerében, a sztorin nem látszik, hogy okít, mert nagyon kedves és laza; egy kicsit megmozgatott-gyerekkönyv-illusztráció íze van, szépen megoldva.




C'est du chinois - Pilote by


A rendező Isabelle Lenoble-ről nem túl sok információt keringetnek a neten, én a nevét ideírtam amit mondtam megmondtam.


.

20110630

morning stroll

.

na, lássuk mi maradt még annsziból. például: a morning stroll a studio aka-tól.

a sztori egy igaz történeten alapul, ami, igaz, elég régi, és Paul Auster-nek ebből a könyvéből való (Auster csak szerkesztette a könyvet, amiben rádióhallgatók által beküldött igaz történetek vannak).

szóval, egy new york-i tyúk rendszeres reggeli sétájáról van szó, elárulom, mert a filmben nem ez a trükk. hanem az, ahogyan három különböző korban előadja a sztorit, három különböző előadásmóddal, látványvilággal, végkimenettel (van ilyen szó?), stb.

netre nem nagyon eregetik a kész filmet, nem csoda, mert egyelőre csak a fesztiválközönség láthatja, gondolom majd pár év múlva.. traileur van, azt mutatom - sajnos, nem sok minden derül ki belőle


A MORNING STROLL ( Trailer) from STUDIO AKA on Vimeo.


néhány további kép itt

a filmecskét egyébként Grant Orchard rendezte - ha ezt a nevet beütöm a keresőbe, akkor a hope&anchor nevű filmes csoportka neve jön ki, azt is mutatom, mert tetszetősek a melók


.


.

20110628

holbrooks films

.

World is tiny, so so tiny!!! és minden mindennel összefügg!

Newport-ban az egyetemen megláttam az asztalon egy animációs sort plakátját, fel volt rajta tüntetve egy csomó díj is, mondom ennek utánanézek. Íme a film, a címe: t.o.m. :





A hang szuper, ez a gyerekhang ahogyan felsorolásszerűen mondja a rutinját, telitalálat - ráadásul a kiskölök viszont a filmben úgy néz ki, mint egy miniatűr felnőtt, na ettől meg már bizarr a dolog. A végéért nem vagyok oda, de nem baj.

Na jólvan, mondom, akkor utánuknézek jobban. Megtaláltam a honlapjukat, a Holbrooks Films honlapját - a két szóban forgó úriember Daniel Gray és Tom Brown - és erre kiderül, hogy ők csinálták azt a nike promóciós filmet, ami annyira tetszett annsziban. beszarás!

távol álljon tőlem a reklámozás, de ezt beteszem ide, mert nagyon szép, és örülök ha egy cég felvállal egy ilyen finom, artisztikusabb látványt a promóciós filmjében. remélem, ez tendencia lesz! én támogatom annyival, hogy berakom a szép látványú reklámokat ide.





és még annyit szeretnék mondani, hogy a holbrooks films logója is nagyon cool! Newportban vannak, megnéztem, ha megyek oda vissza (mert megyek), akkor lehet elmegyek és megnézem őket (mit kell rajtuk nézni, gondolom van a stúdiójukban öt számítógép meg egy kávégép haha).
nem úgy mint az aardman-ban, ahol múlt hét pénteken voltunk, és egy nagyon jó kis munkahely bristolban, és bristol is jó hely. Az volt a tervünk Katival, hogy elbújunk az egyik szobában, vagy mondjuk a moziteremben, és pár óra múlva beülünk egy géphez, kamuzunk egy kicsit, majd szólunk az egyik fejesnek, hogy elfogyott a munkánk, jöhet a következő feladat!


nem vagyunk ilyen tökösek, nem csináltuk meg, helyette csináltunk néhány fotót, majd mutatom, de most a holbrooksról volt szó ebben a posztban, egyelőre elégedjetek meg ennyivel.

ja, és annsziból még bőven van mutatnivalóm, az is jön majd!


.

20110626

singing ringing tree



egy másik a kortárs szobrok közül, ami lenyűgöz, az Éneklő Fa Lancashire-ben. 


Imádom a nagy böhöm vasakat, meg betonokat a természetben (mint például a Spomenikok, amiket szeretnék élőben is megnézni), biztos azért, mert sztálinvárosi lány vagyok, és úgy nőttem fel, hogy a dunaparton ilyen dolgok között flangáltam egészen pici korom óta, mert az újvárosi dunapart tele van szórva modern szobrokkal, amit kiskoromban nem szerettem, mostmár viszont nagyon otthon érzem magam köztük - ellentétben a klasszikus szobrokkal, amiket mostmár ugyan a helyükön kezelek, de kiskoromban rettegtem tőlük. El nem tudom mondani, hogy mekkora ívben kerültem ki például az iskolánk előtti parkban szobrozó (khm) Kodályt és Bartókot - érdekes, hogy a kiskutyánk kb ugyanígy reagál az alakos szobrokra, a múltkor három virslimbe és fél órámba került, hogy a Vérmezőn lévő Babits szobor közelébe merészkedjen, és fél szemével ugyan végig felfelé sandítva, de tudjon ülni a talpazat közelében..

lehet később ő is imádni fogja a kortárs monumentális szobrokat?

szóval, Éneklő Fa - ami egyébként a Tonkin Liu építész-szobrász páros műve, és a kortárs művészetet támogató Panopticons program keretében jött létre, három másik társával együtt.

a horganyzott acélcsövekből álló fa pontos számítások szerint épült, a csövek mérete, üregei és hossza azt a célt szolgálják, hogy a környéken állandóan fújó szél folytonos, több szólamban megszólaló zenét játsszon rajta - így is van, a fa folyamatosan nagyon furcsa, nem evilági hangokat hallat, iszonyú érdekes, mintha egy másik, párhuzamosan létező dimenzió hangjait hallanánk. azt is halljuk. nagyon jó. én ezt is meg szeretném nézni élőben..





.

20110625

theo jansen

.

na, azért nem írtam, mert itt voltam, és jó volt.

most viszont írok, méghozzá theo jansen-ről, aki egy 63 éves dán művész, aki kinetikus szobrokat alkot.

Ez így több, mint valószínű, hogy unalmasnak tűnik - addig, amíg meg nem nézitek a videót alább. Ugyanis a művész úr egészen pontosan azt csinálja, hogy kb 20 éve egy olyan lényen dolgozik, ami a tengerpartra kitéve, a szél energiáját kihasználva a parton futkározik, mozgatja a szárnyait, és még egy nagyon egyszerű analóg agya is van, ami  megkönnyíti számára a túlélést a parton. Jan úr  terve az, hogy amikor ezeket a lényeket (Strandbeest) tökélyre fejlesztette, kiteszi őket nyájakban a partra, ahol ők éveken át futkároznak, és éldegélnek majd.






Megmondom őszintén, hogy én el vagyok képedve attól, hogy mire képes az emberi agy, itt vagyunk körbebástyázva mindenféle elektromos kütyüvel, ez a jó dán ember pedig csinál egy ilyen lényt, ami képes magára hagyva mozogni, gondolkodni és túlélni a parton, csupán a természet erejét felhasználva. 

el-ké-pesz-tő.


.




20110616

journey to cape verde

.hahó,

folytatom a "szuper-filmek-amik-nem-nyertek" sorozatot - hiszen a nyertesekről már írtam a fesztivál előtt, be be beeeeee, lásd gumball (hadd ragadjam meg megint az alkalmat: gumball NAGYON jó. a nyertes epizód itt) és romain chassaign

amiről viszont most beszélek, az José Miguel Ribeiro rövidfilmje, a Journey to Cape Verde. 17 perc! és: mégsem unalmas, sőt. Nagyon személyes, de egyátalán nem művészkedős, viszont tele van nagyon finom kis animációs ötletekkel, amik nagyon magas színvonalon vannak megvalósítva, és utoljára a '70-es években láttam működni ilyeneket szépen - José pedig megcsinálta egy abszolút mai filmben, ami végig szórakoztat és leköt. Ötös, köszönjük szépen José, és több sikert és nagyobb elismerést kívánunk mint annsziban!

traileur:




(milyen ez a trailer már, másfél perc hosszú, de a hasznosanyagnak vége van 0.54-kor :D

.

20110614

gyerekparadicsom



.Franciaország kérlek az egy gyerekparadicsom: bemész egy könyvesboltba, ahol a gyerekkönyv részleg a legcsodálatosabb, legszínvonalasabb, legízlésesebb, legfinomabb sarka az amúgy is fantasztikus, ízes és cuki egész Franciaországnak - nem csoda hogy a francia gyerekekből szép bőrű, vékonycsontú, izmos, szép arcú, sikkes francia felnőttek lesznek, akik nem esznek sokat, de csak a legjobbat, és nagyon tudják a stílusos táskájukat tartani a kezükben és a hajuk mindig úgy áll, ahogy az a legelőnyösebb és leglazább. Igen, igen, ez már a gyerekkorban elkezdődik, és biztos, hogy a könyvekkel.

Random körbefotózgattam egy gyerekköny részlegen a teljesség igénye nélkül, aztán kétségbeestem és


















átrohantam egy másik részlegbe, de ott meg szerencsétlenségemre a robotok voltak, úgyhogy levetettem magam a földre, és kipakoltam az összes robotot, míg végül hosszas hezitálás után vettem egy hexbug bogarat, ami "mikroprocesszoros csúcstechnológiával működik". Ha már nem lehet bigdogom, vagy transformer robotom, vagy legalább egy robotporszívóm, akkor legyen egy robotbogaram, nemigaz?
(CB2 nem kell, köszönöm. legjobban egy bigdog kéne)

A mikroprocesszoros csúcsrobotot amúgy a kádban összeengedtük egy pókkal, Gergőnek videója is van róla, amikor összetalálkoztak, akkor mi, lányok egetverő sikításban törtünk ki (éjjel kettő volt) és inkább kihalásztam a kádból a csúcsrobotom, a pókot meg kivittük a hűvös francia éjszakába, hadd szaladjon az Alpokban kedvére.

Komolyra fordítva a szót: szép gyerekkönyv itthon is van, csak nem olyan sok, még, egyelőre. csekk lajka books!

.
Website counter

Saját bloglista

Blogarchívum