hát igen, igen, nyár van.
.
.
kertes házban vagyunk, de a kiskutyának a kert az semmi, az piskóta, menni akkor is kell, ingerek kellenek, kell a kis lábakat mozgatni, füleket hegyezni, orrot mozgatni, lesni kutatni szaladni
.
na, a part az tele van ilyenkor, hemzsegnek az emberek mindenfelé, ott lökött kiskutyát elengedni nem lehet, se neki se nekem sem másnak az nem kikapcsolódás. így az első odakuncsorodó kislány után ("meg lehet simogatni?" "nem sajnos, fél a gyerekektől, nem lehet") szépen lefordultunk arról az útvonalról, ami májusban még tökéletesen szuperált mint sétaútvonal, és elkezdtünk ideoda csalinkázni.
.
a vasúti állomás melletti focipálya mellett egyszercsak megláttam egy kutyafuttató-táblát (itt? vidéken? hö?), úgyhogy oda be is mentünk azonnal. onnan aztán ilyen utcácska, olyan utcácska, egyik néptelenebb mint a másik, aztán egy ösvény a kertek alatt, és máris kint voltunk a nagy határtalan mezőn! éljen, imádom az ilyet, egyik oldalról nádas, másik oldalról - jó messzire - cirkusz. szemből pedig... szemből pedig ez, jön szembe a nagy semmiben, kul, kezdem jól érezni magam. megfelelően cigányosan vagyok öltözve (gumipapucs meztélláb a tarlón bő szoknyával, nejlonszatyor), felettem a nagy ég, és valahogy az allergiám a mezőn nincs, amit nem értek, mert a kertben meg van.
(lehet hogy a civilizációra vagyok allergiás?)
.
kiskutya boldog, békalencsés poshadt vizű patakocskában szökell, felrebbenő madarakat hajkurász, és meghatározhatatlan színű és eredetű szemeteket falatozik, minden egyes behívásnál egyre büdösebb és koszosabb. nem baj, ez az ő ideje, ha kertes házban vagyunk, akkor a házba úgysincs bejárás, hazamenetelnél meg majd jön jóbarátunk, és a kiskutya már úgy fog felszállni a vonatra, mint ebben 3.43-nál a kisoroszlán, addig meg élvezze csak az életet, az a kutya dolga hogy büdös legyen.
.
én addig bámészkodom, a cirkusz mögé ki van kötve két óriási hidegvérű ló, és egy kis rátarti póni, egy cigányember meg pont két lámát vonszol be a nagysátorba, közben shakira megy, csodálatos.
.
eszembe is jut Iain McKell könyve, és ez az tulajdonképpen, ami miatt ezt az egész sztorit idekanyarítottam. Iain csinált egy szép albumot ezekről a tekergő népekről (nem feltétlenül cirkuszosokról, csak simán szabad emberekről), elég szép lett, Bécsben sokat gondolkodtam rajta hogy megvegyem, de a pénzből végül ebéd lett a Naschmarkton, és fehér csipke bokazokni, asse rossz.
.
Az album pedig amúgy is fent van a neten, itt is, meg Iain oldalán is. szép, és picit irigykedem, és irigykedni fogok, mikor visszatérek a 60 négyzetméterre.
.
jelentem viszont a séta elteltével a kiskutya kellően kipurcant, és egy adag táp és néhány jutalomfalat után szépen eldőlt a kert közepén, maximum akkor dohog egy kicsit, ha valaki elmegy az utcán. békesség nyugalom keresztény értékek, mindig mondom én.
.
.
.
(ja és hogy miért jött a szántón szemben a Stryker? a cirkusz mellett harckocsi múzeum van, és kihozták az egyiket a mezőre megfuttatni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése