20090129

jeffrey milstein




    beteg vagyok    , elvágyódok

nézem a repcsiket,   technicizmus   POWER  ,   szépek mi?

          Jeffrey Milstein    jóvoltából



20090123

blind spot




  
   kaptok máma is egy csittifitti filmecskét, gobelinest. 

            nem magyarázkodok,      itt     a film,         itt       a honlap

hátra kell dőlni és élvezni


20090121

rex the dog

         

                    mi dob föl egy ilyen ocsmány sárszínű napon?

       a jó zene.   meg a jó klip.    meg az annnimáció.

                    tessék,            rex the dog               tól a bubblicious

           animáció, давай!




20090120

pencil revolution



   jé, nézitek a blogomat? akkor posztolok.

   először is azt szeretném mondani hogy PUNK és hogy ROKK meg azt hogy METÁL

        és hogy valami értelmeset is: a filmem gyártásában most a hátterezésnél tartok.  ami azt jelenti hogy egész nap a háttereket rajzolom a világítóasztalon a layoutok alapján.  

                     .ceruzával rajzolok.

      ha az ember hónapokig (sőt, tovább) rajzol, akkor fontossá válik neki, hogy mivel.   aki hasonló cipőben jár, mint én, az mindenféleképpen látogasson el a          

                          pencilrevolution                   

                  oldalra, egy csomó ceruzateszt van, meg lehet kancslizni hogyan készül a cerka, lehet véleményezni a guestbook ban, satöbbi netes tevékenységek

(a képen a kezemben egy arany stabilo 312/hb.  amúgy nekem a csíkos lyra a kedvencem, ami nemcsak jó hanem szép is. második helyezett a faber castel triangular, ha valakit érdekel. de egyébként tízezreket el tudnék verni egy papír írószerben...)

                          

20090116

mr jessop



    a januári sötétségbe egy kellemesen pszichotikus és primitív animációs filmecskével világítok be

    már régóta kerestem, nemrég föltették a jutubra, most gyorsan beposztolom, mielőtt leveszik

 12(!!!) éves film, még az első       british animation     válogatáson szerepelt anno

   a rendezője    Brian  Wood     akiről pedig mindössze annyit tudok, hogy a    royal  college   ben végzett.    better than nothing   





20090115

fitzgerald




        " - Gondolkodás nélkül meg tudnám ölni - mondta kéjesen. - Pedig rendes embernek látszik. Tényleg remek fickó. Én csak azt szeretném tudni, mi történik az olyanokkal, mint én, mi lesz azokkal, akik nem tudnak felejteni. "
     
             rengeteget olvasok mostanában, most éppen      F. Scott Fitzgerald   novelláskötetét, az     Ólomkristályt

     iszonyú jó, ajánlom mindenkinek, nagyon finom és nagyon kristálytiszta és nagyon szórakoztató és nagyon mély


20090112

fuera de carta



      a vasárnap esti mozi a       melegkonyha         volt, pulóver kisasszony ajánlotta, mondván, hogy nagyon vicces, az egész mozi egy emberként, hangosan nevetett végig

      hát, ez tegnap este is így volt - hozzá kell tennem, hogy az előttünk és az utánunk lévő vetítés, csakúgy, mint a miénk, teltházas volt. szóval ha másfél óra felhőtlen szórakozásra vágytok, menjetek el erre

         nem a trélert rakom most ide nektek, hanem a film első tíz percét, mégpedig azért, mert a főcím nagyon szép - sajnos ez itt nem annyira fog látszani, mint a mozivásznon



20090111

kivilágos kivirradtig



olvastam én már sokmindent, de így elveszni egy könyvben - csak Móricz Zsigmond hatására sikerül



"Bevisz az én atyám egyszer Debrecenbe Nagykállóból tíz mázsa búzát, tizenkét mázsa rozsot meg hat tinót meg két lovat a téli debreceni vásárra, eladni... hogy egy jó históriát mondjak róla... Szegény idesanyám, a jó lélek örült neki, mert kellett a pénz. Be is pakolt az urának fejérgúnyát meg elemózsiát, mert nem volt még akkor itt vasút, szekéren kellett lejönni s lelkére kötötte, hogy: "Gábrisom lelkem, csak okos legyék, csak jó vásárt csináljék, a pízre vigyázzék, az egészségire meg szintén, meg ne hűljék, baja ne essék." Milyenek is voltak azok a régi jó, angyali lelkű nagyasszonyok!


Leütötte a szivarja hamvát, s felcsillanó arccal mesélt tovább, úgy hogy még hallgatták is egy kicsit.


- Hát: megvót a vásár. Eladta édesapám a búzát is, a gabonát is; a tinókat, lovakat szintén; osztán két hétig még ott maradt Debrecenben, oszt aut hazament Nagykállóba a kedves családjához.


Megérkezik. Édesanyám fogadja:

- Megjött, lelkem Gábrisom?

- Meg.

- Nincs semmi baja?

- Nincs.

- No, hálaistennek, lelkem.


Jó ebédet csinált a kedves apámnak, gyenge bárány volt mán, korai bárány, azt nagyon szerette az én édesapám, tárkonyos lével. Isten nyugosztalja szegényt... szóval tárkonyos bárányleves volt, és málépite, frissen, édes tejjel behabarva: jaj de jó ételek is voltak a mi gyerekkorunkba!-


Ebéd végén, ráteszi szegény jó idesanyám a kezét szegény jó idesapám kezire, ahogy csak azok a rígi jó úrasszonyok és jó feleségek tudták, s azt mondta:


- Gábris lelkem! - hát megvót a vásár?...

- Meg - azt mondja az idesapám. - Megvót.

- Eladta a búzát?

- El.

- Osztán hogy adtad?

- Jól adtam lelkem. Hat forint tízért.

- Igazán? Olyan jól?

- Igen.

- Hát a rozsot?

- Azt is jól. Öt forinton felül.

- Ne mondd mán, hát akkor jó vásár vót.

- Nagyon jó.

- Hát a tinókat hogy?

- Azt is jól adtam, a nagyobbik kettőt, párját százhúsz forintjával.

- Ne öljik mán meg, mán nyócvan forintír is odattuk vóna, igaz-e, lelkem?

- Egen, de jó vót a vásár!... Lengyelbe szedték a marhát!... A kisebbiket is úgy adtam, hogy kilencven meg száz körül volt párja.

- Hát a lovak jól mentek?

- Lelkem, az ment csak jól. A Murzát százhetvenért adtam.

- Nagy isten! Százhetven!

- A kesely nem bírta! Azt oda kellett adni száztizenhatért.

- No kár... De hát mindegy, maga tudja lelkem, hogy melyik mit ér.

- Pókos volt.

- No, nem volt az még pókos. Hisz mindegy, örvendek, hogy átajjába olyan jó volt a vásár.


És megveregette az öreg becsületes, derék kezét, s mi mindnyájan örvendettünk.


De csakhogy az vót a baj, hogy mégiscsak előkerült a kényes kérdés, hogy:

- Hát osztán, Gábrisom lelkem, hát a píz?...

Idesapám szegény nagyot néz:

- Piíz?

- Píz, angyalom, píz. Hogy mennyi pízt hozott?

- Pízt, lelkem... Azt én nem hoztam.


Lett erre mindjárt nagy beborulás; fekete fellegek futottak az égre, s elborították az én angyali drága jó idesanyám kedves arculatját.De most az idesapám tette keresztül a kezét az asztalon s megfogta csendesen az én idesjó anyám karját, oszt aszongya, hogy aszongya:


- Pízt, azt nem hoztam ides rózsám, de ne búsulj, mert hoztam egy új nótát, a' megíri!Azzal azon a drágaszép bariton hangján elkezdi dúdolni a szerelmes édes felesége filibe, hogy - mintha most is hallanám - hogy:


Nincsen nékem egyebem, egyebem, de egyebem...

Csak egy kurta bekecsem, bekecsem, de bekecsem...

Magának sincs egy pendelynél egyebe, de egyebe!...

A kedvemért még azt is tegye le, de tegye le...

Magának sincs egy szoknyánál egyebe, de egyebe,

Asse legyen, a kedvemért tegye le, tegye le, de tegye le!...


Elmosolyodtak.


Mert senki se tudott nevetni, de már ez is valami volt, egy mosoly ebben a feneketlen bánatban.


- Ezért megy tönkre Magyarország! - mondta a háziasszony keserűn.

- Ezér? - mondta Szalay Péter - ezér?... Hátha még eldanolnám a másik verset is, kedves Ágnes néném, a pirosat!... mert ez még csak a fejér vót: de van egy vörös is, olyan pirosveres, mint az a jó kipattanó magyar vér: az a másik vers aztán megér, nemcsak egypár mérőgabonát s egy-két rúgott tinót: de egy dominiumos rigi magyar világot is... Mert Ágnes néném jó vón az, úgy élni, csendesen, rendesen, mint a gép... de unalmas vóna...


Magának sincs egy szoknyánál egyebe, de egyebe...


- Nohát sose iszunk? - Kezit csókolom...


És koccintott."

20090109

un chien andalou


valamelyik nap rajzolás közben, a nagy lapozgatások közepette majdnem elvágtam egy papírlap szélével a szemem

...

mi jut erről az ember eszébe?
meg lehet nézni a j...ú..bon

20090107

dylan martorell





       az úgy kezdődött, hogy elmentem a    forma galériába      Olgának venni egy     moleskine t

    ott megláttam ezeket a GYÖNYÖRŰ    domestic tányérokat     (sajnos 12ropi két darab, dehát tényleg nagyon szépek. na majd egyszer...)

   rákerestem a neten. több művésszel is csináltattak tányér-design t ---- nekem   dylan martorell  stílusa tetszik a legjobban.

 úgyhogy őrá is rákerestem :)  kiderült, hogy egy  ausztrál zenész-illusztrátor-művész ürge
        itt    van egy interjú vele,    itt     meg még munkák

   szép, nem?  hozzám nagyon közel áll ez a fekete-fehér vonalas stílus


20090105

tilt





   hm
   get some fresh air ---------------------------------------------------
-------------------------
      ----------------checkout     tilt
tilt egy francia graffitis ürge, aki csajokra rajzolgat, aztan meg lefotózza őket, tök jó, 

                                      have fun




20090102

vratné lahve



    január elsején Tomival elballagtunk és megnéztük a     Csereüvegek      c. cseh filmet, 
          amit ugyanaz a   Jan  Sverák     rendezett, aki az     olajfalókat     és a   Kolját   is csinálta  

  ezeket a  karaktereket (az üvegvisszaváltós Pepa bácsi és az ő univerzuma) és ezt a  humort ("ez a hunderwasser egy állat! az nem tánc volt, hanem párzás!")   máshol nem is tudnám elképzelni, mint egy cseh filmben  

     szerintem nézzétek meg, kedvcsinálónak itt a cseh tréler       
       (és   itt   van az amerikába/kanadába szánt tréler  is, de ez mennyivel rosszabb! eleve, ez a nyelv, meg ez a bárgyú szöveg...)    


Website counter

Saját bloglista