hahaha ez volt az egyik kedvencem idén annsziban, mióta várom, nézem, hogy fent van-e neten, erre ma szólt a Kati, hogy fent van
hát tessék
annyira jó
hát tessék
annyira jó
.
20111030
20111012
RAGING BULL
az új filmem forgatókönyvírásán szöszmötölünk a forgatókönyvíróval (persze a minden egyéb bokros teendőm mellett, szóval ez az amúgy sem villámgyors folyamat még jobban lelassul, de sebaj - szeretem csinálni. már amikor van rá időm..
Miután a főszereplő egy nagyon nyers, ösztönös, erős és vad karakter lesz, ezért elkezdtem olyan filmeket nézni, újranézni, ahol ilyen karaktereket találok. Még az sem baj, ha agresszív, vagy félelmetes karakterről van szó, mindig is a negatív hősökkel tudtam azonosulni. Ez már elkezdődött egészen pici koromban, egészen pontosan akkor, amikor a mikulásünnepségen a pár kis szaros évemmel és a tojáshéjas fenekemmel megnéztem életemben először (de nem utoljára: azóta is ez az a film/animáció amit életemben a legtöbbször láttam, RENGETEGSZER) a sztálinvárosi munkásművelődési központban a 101 kiskutyát: Szörnyella elvarázsolt, azóta is imádom
Mint ahogy azóta is sok-sok negatív karaktert. Biztos másokkal is van ez így, nem?
Nahát, elsőként gyorsan újranéztem a Nem vénnek való vidéket, amit: imádok. Amikor vége lett, akkor legszívesebben elindítottam volna mégegyszer, annyira jó a forgatókönyv, a fényképezés, a SZÍNÉSZEK! jaj
Anton Chigurh egy állat, kevés vonással annyira jól fel van rakva a karakter, Javier pedig fantasztikusan játssza (én nem tudom h a felesége hogy mer együttélni vele egy ilyen film megnézése után..), visszafogott, okos és brutális - és az a frizura! A fegyverét is jól kitalálták, sűrített levegő, pfff. Már ez mennyit elmond a karakterről!
Nos ezután jött tegnap a Dühöngő Bika, na ezt még viszont nem láttam. Fantasztikus film. Emlékszem, amikor egy éve a drága imádott Oroszországban jártunk, tartott a hajón a drága imádott Norstein mester (élő legenda!) egy előadást: ő hívta fel rá a figyelmet, hogy a filmkészítésnél minden egyes kockát meg kell terveznünk, meg kell komponálnunk, minden beállítást, fényt, mozgást, stb, MINDEN EGYES KOCKÁN. Igaza volt, és ez jutott most eszembe a Raging Bull kapcsán is, mert ebben a filmben nagyon tetten érhető volt az, hogy gondosan megkomponált fekete-fehér képekkel dolgozott (érdekes, mert a visszaemlékező videók viszont színesek voltak, míg a film a legeslegvégéig b&w). Scorsese olasz, és ez látszik a filmjein, a szépség iránti igényét nemigen tudja a sutba hajítani..
A klasszikus zene filmes használatát (ami ugyancsak nagy kincs) pedig pompásan műveli, erre a legjobb példa a főcím (egy ismerősöm tézise, hogy a főcím alapján meg lehet mondani, hogy jó lesz-e a film: próbáljátok ki, majdnem mindig tényleg bejön).
Miután a főszereplő egy nagyon nyers, ösztönös, erős és vad karakter lesz, ezért elkezdtem olyan filmeket nézni, újranézni, ahol ilyen karaktereket találok. Még az sem baj, ha agresszív, vagy félelmetes karakterről van szó, mindig is a negatív hősökkel tudtam azonosulni. Ez már elkezdődött egészen pici koromban, egészen pontosan akkor, amikor a mikulásünnepségen a pár kis szaros évemmel és a tojáshéjas fenekemmel megnéztem életemben először (de nem utoljára: azóta is ez az a film/animáció amit életemben a legtöbbször láttam, RENGETEGSZER) a sztálinvárosi munkásművelődési központban a 101 kiskutyát: Szörnyella elvarázsolt, azóta is imádom
Mint ahogy azóta is sok-sok negatív karaktert. Biztos másokkal is van ez így, nem?
Nahát, elsőként gyorsan újranéztem a Nem vénnek való vidéket, amit: imádok. Amikor vége lett, akkor legszívesebben elindítottam volna mégegyszer, annyira jó a forgatókönyv, a fényképezés, a SZÍNÉSZEK! jaj
Anton Chigurh egy állat, kevés vonással annyira jól fel van rakva a karakter, Javier pedig fantasztikusan játssza (én nem tudom h a felesége hogy mer együttélni vele egy ilyen film megnézése után..), visszafogott, okos és brutális - és az a frizura! A fegyverét is jól kitalálták, sűrített levegő, pfff. Már ez mennyit elmond a karakterről!
Nos ezután jött tegnap a Dühöngő Bika, na ezt még viszont nem láttam. Fantasztikus film. Emlékszem, amikor egy éve a drága imádott Oroszországban jártunk, tartott a hajón a drága imádott Norstein mester (élő legenda!) egy előadást: ő hívta fel rá a figyelmet, hogy a filmkészítésnél minden egyes kockát meg kell terveznünk, meg kell komponálnunk, minden beállítást, fényt, mozgást, stb, MINDEN EGYES KOCKÁN. Igaza volt, és ez jutott most eszembe a Raging Bull kapcsán is, mert ebben a filmben nagyon tetten érhető volt az, hogy gondosan megkomponált fekete-fehér képekkel dolgozott (érdekes, mert a visszaemlékező videók viszont színesek voltak, míg a film a legeslegvégéig b&w). Scorsese olasz, és ez látszik a filmjein, a szépség iránti igényét nemigen tudja a sutba hajítani..
A klasszikus zene filmes használatát (ami ugyancsak nagy kincs) pedig pompásan műveli, erre a legjobb példa a főcím (egy ismerősöm tézise, hogy a főcím alapján meg lehet mondani, hogy jó lesz-e a film: próbáljátok ki, majdnem mindig tényleg bejön).
a zene a Cavalleria rusticana (nem véletlen) Pietro Mascagni-től
Jake LaMotta nem olyan észlény, mint Anton - de a lefojtott agresszió benne is megvan jócskán. Ezt a tekintetet keresem én a filmemhez!
(btw. ha valakinek van filmajánlata, megírhatja, szívesen veszem
20111011
20111006
lenni vagy nem horrorpista
elkezdődött a színházi évad, kaptunk is két jegyet egy vígszínházas nyilvános főpróbára, el is mentünk hát. jó kis hely volt, a legfelső szinten leghátul a karéjban, láttam pont a színpad sarkát. nade, eszes nép a magyar, azonnal helyet vált ha lát rá esélyt - és azt általában lát
így hát eggyel jobb helyről néztük végig a Lenni vagy nem lenni című komédiját, ami amúgy meg egy elég jó is ráadásul
Film lett átírva színpadra, mégpedig az 1942-es (nem találjátok ki) To be or not to be c. film.
Ami nekem nagyon tetszett, az az ugrálás a színdarab, és a színdarabban játszódó színdarab között, plusz az, hogy igen feszes kis vígjáték volt ez, takkra kiszámolva a poénok, szépen ki volt játszva mind, üresjárat nem volt, tök jó volt a ritmusa. Kedvetlenül mentünk oda és lustán, aztán hazafelé már vidámkodtunk
Amit még mondani szerettem volna (könnyű átkötés letudva), az a horrorpista nevű magyar művészgyerek, akinek a rajzait eléggé bírom, és most van is vele egy interjú ráadásul a Prae-n
(ezt, hogy a tévézéstől kirohad az ember agya, nem bruce willis mondta az ötödik elem elején a bandzsa macskájának? énnekem úgy rémlik)
fantasztikus rajzai vannak horrorpistának, első adandó alkalommal fogok is vásárolni belőle, nagyon jó kis őserő jön a képeiből, szeretjük szeretjük szeretjük
így hát eggyel jobb helyről néztük végig a Lenni vagy nem lenni című komédiját, ami amúgy meg egy elég jó is ráadásul
Film lett átírva színpadra, mégpedig az 1942-es (nem találjátok ki) To be or not to be c. film.
Ami nekem nagyon tetszett, az az ugrálás a színdarab, és a színdarabban játszódó színdarab között, plusz az, hogy igen feszes kis vígjáték volt ez, takkra kiszámolva a poénok, szépen ki volt játszva mind, üresjárat nem volt, tök jó volt a ritmusa. Kedvetlenül mentünk oda és lustán, aztán hazafelé már vidámkodtunk
Amit még mondani szerettem volna (könnyű átkötés letudva), az a horrorpista nevű magyar művészgyerek, akinek a rajzait eléggé bírom, és most van is vele egy interjú ráadásul a Prae-n
(ezt, hogy a tévézéstől kirohad az ember agya, nem bruce willis mondta az ötödik elem elején a bandzsa macskájának? énnekem úgy rémlik)
fantasztikus rajzai vannak horrorpistának, első adandó alkalommal fogok is vásárolni belőle, nagyon jó kis őserő jön a képeiből, szeretjük szeretjük szeretjük
van aki művészkedik, van aki hatásvadászkodik, és van akiben megvan a power - na ezekben a képekben megvan a power, ezek azok
a honlap olyan, amilyen, ez senkit ne riasszon el, szét kell tolni az avart és kiszagolni a szarvasgombát, ennyi
(nem ez la bejegyzés lesz a Leghomogénebb Poszt verseny fődíjasa ...
.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)