20110827

sylvia plath

nahát, nem hiszem el, Sylvia Plath -ról még nem is írtam ide soha semmit? gyors pótolom, pláne azután, hogy a tegnap éjjeli hosszúra nyúlt repülőutat, amelyben egy debil család közepére sikerült beültetnie az esetlen indiai reptéri ügyintézőnek, szóval a repülőutat a csodálatos alvási képességem (bármikor, bárhol elalszom 20 percre) mellett Az ötvenkilencedik medvében való elmélyülés tette elviselhetővé.
(erre a könyvre kb két évet vártam, egyszer nyomták ki magyarországon, az el is fogyott, antikváriumból lehet előjegyeztetni, aztán várni hogy mikor kerül elő egy... vagy könyvtár

szóval, Sylviára az azonos című film alapján találtam rá, amiben a vértelen Gwyneth játssza a főszerepet, nem vagyok oda érte, de arra jó volt, hogy elinduljak a vonalon

trailor:





azután elolvastam az Üvegburát, amit nagyon szeretek, bár bizonyos pontokon már igen mélyre megy, mégis el tudtam olvasni, és élveztem is. Imádom a regény be- és kilépési pontját, és a katarzis hiányát is

szegény Sylvia nagyon depressziós volt, gondolom ezen az sem segített hogy nagyon jól írt, ezért aztán 30 évesen (a két gyermeke ellenére is), betette a fejét a sütőbe és elaludt. Szerencsére hagyott ránk pár írást, amit mi elolvashatunk

ha jól tudom, az Üvegburán kívül magyarul még egy könyve, a Naplók, és a verseskötete, a Zúzódások jelent meg, ajánlom mindenkinek. Olvasni jó, és hiába mutogatják nekem a csodás színes interaktív ebook-okat, akkor is a könyv a legjobb, a papírt nézni, és a saját fejemben mozizni. Irány az antikvárium

.

urban totems

.

érdekes projekt, Alain Delorne -től, Urban totems

elképesztő, miket el nem visznek a jó kínai emberek a kis háromkerekűiken, szerintem némelyik rakománnyal egy autó sem bírna

azon, hogy ezek a cukorkaszínek, meg a díszletszerűség mennyire áll jól neki, azon még gondolkodom, de amúgy az anyag tetszetős

.

20110824

we are in gobelins!

.

salut!

ket video abbol az iskolabol ahol most hesszelunk parizsban - a Gobelins bol

egy annecy fesztival ID az idei eresztesbol






es egy 2009es diploma




ez a szint, nemsemmi, nemigaz?

(megyek is mert parizs megint: fantastique. tovabba erosen meg vagyok love ezen a francia billentyuzeten, egy 70eves, aki eloszor lat eleteben gepet, gyorsabban gepel mint igy itt en...

:

20110822

napóleon dinamit

.

napolen dynamite-ból rajzfilmsorozat lesz! ismeritek az eredetit ugye? (haha az a címe hogy Nevetséges Napóleon? beszarás

mutatom:






és a rajzfilmsorozat trailere:





az eredeti egyes körökben kultfilm lett, én csak simán jót szórakoztam rajta. Sanszos, hogy a rajzfilmsorozat is kult lesz, bár egyelőre az ízelítőkben én ordas poénokkal még nem találkoztam, de csak 2012-ben jön ki, szóval ez még csak a púpos gyerek a prés alatt tán.

a gyártó stúdió a fucsuramáról és a simpson movieról is ismert Studio Crew
(gondolom várják az olcsó fázisrajzolók jelentkezését... amúgy ez üdvözlendő, hogy a rajzolt sorozatok nem tűnnek el, ennek örülök

.

20110818

elsa schiaparelli



.

hát ha már úgyis lady gagával álmodtam, akkor gondoltam ma már tényleg utánanézek ennek az Elsa Schiaparelli-nek, aki az egyik legfontosabb befolyás lady és az emberei számára.








.

érdemes utánanézni, Coco kortársa volt a tervező hölgy (vele ellentétben gazdag családba született), a szürrealisták hatottak rá, eszméletlenül megelőzte a korát és szerintem tuti nem volt százas. Nehéz lehet az igazán tehetségeseknek, jó egyedül lehetnek azon a hegycsúcson..

viszont az erős és tehetséges nők mindig érdekeltek, Coco és Sarah életrajzát nagyon szerettem, úgyhogy eldöntöttem, hogy nincs mit tenni, jöjjön Elsa önéletrajza, az angol nyelvű Shocking life, és nemám az új, béna papírkötésű, hanem a régi, patinás keményfedéllel



szép könyv. ha elolvastam majd lehet mondok róla valamit.




.

(ps.: lady gagát imádom, de nem olyan régóta. a tatár fővárosban, Kazan-ban szerettem meg, amikor sétáltunk a mocskos sétálóutcán, azok között a szürreális oroszok között, a butikokban kétforintos göncök, a háttérben csodálatos hagymakupolák, macskaszobor, lovaskocsi, erősen sminkelt orosz nők, sztreccsnadrágok, lufipisztoly, cirill betűk, és az ötvenfilléres tökig tekert recsegő dobozhangzású hangszórókból mindenhonnan lady gaga szólt. szerintem lady gaga meg oroszország nagyon összeillő dolgok, és ott akkor ez be is ütött.
ami miatt viszont kifejezetten mulattat ez a lady gaga ügy, hogy természetesen most rengeteg kis gaga klónt felszínre dobott a tenger, mindenki űberextrém és nagyon modern és bátor, és hát mondanom sem kell hogy profizmus és pénz nélkül ez a stílus mennyire állja meg a helyét... mindenesetre éljenek a kis vidéki gagák, mi meg majd jókat mosolygunk a markunkba


20110817

rain dance maggie

.

nagyon jól nézett ki az a future plakát a blog tetején, mégis iderakom a legújabb rhcp klipet, két okból is: egyrészt mert nagyon szeretem a zenéjüket, másrészt meg mert azt rakok ide amit akarok

valamint még azért, hogy elmondjam, hogy nagyon örülök neki, hogy ez a jó kis műfaj, hogy videoklip, nem tűnik el. a tévét nem bánom, a vókment és a videós társkeresőt és a régi kazettamásoló bulikat a pecsában se, de a videoklipet nagyon bánnám. de nem is kell, mert nem tűnik el. ezt például Marc Klasfeld rendezte, aki a videoklip rendezők elitjének a krémjéhez tartozik,vagy úgy is mondhattam volna, hogy a videklip rendezők krémjének elitjéhez.




még annyit tennék hozzá, hogy egy ismerősöm mesélte -régebben- hogy egy családi összejövetel alkalmával az egyik nagyonis reál beállítottságú mérnökember azt bizonygatta a többi embernek, hogy művészet nélkül lehet élni ("házépítés nélkül ugye nem" erősítette meg magában a pótolhatatlanság érzését). Szerintem ha valaki megnézi ezt a videoklipet, akkor rájön, hogy művészet nélkül nem lehet élni. Egy módon lehetne még elérni, hogy ilyen sebességgel és mennyiségben rajzzanak emberek össze egy helyre: avval ha pénzt dobálnánk nekik. Csak annak egészen más lenne a hangulata
.
.
.
.
.
(december 7re pedig a mikulás hozza a koncertet, igaz csak bécsig bírta, de a szégyenletes magyar eset óta nem csoda ha felénk se néznek
.

20110816

the future



.
pompás hírem van: miranda july-nak új filmje van! hogy mikor jön ki nálunk, nem tudom, európában ősszel eregetik majd, de a Berlinare-n már vetítették például, de gondolom ti sem voltatok ott. Amúgy meg sanszos, hogy nem is hozzák moziba nálunk, a Me and You and Everyone we know-t se moziban láttuk..

nade

szóval a film címe: the Future

az érdekesnek hangzó szinopszis pedig: "egy párnak teljesen megváltozik az élete, amikor egy kóbor macskát örökbefogadnak, az idő és a tér megcsavarodik, próbára téve őket és a hitüket egymásban"

ez úgy hangzik ahogy, a tréler beszélő macskája viszont ígéretes, a plakát ugye nekem különösen, jó lesz ez






.

20110807

the new gypsies


hát igen, igen, nyár van.
.
.
kertes házban vagyunk, de a kiskutyának a kert az semmi, az piskóta, menni akkor is kell, ingerek kellenek, kell a kis lábakat mozgatni, füleket hegyezni, orrot mozgatni, lesni kutatni szaladni
.
na, a part az tele van ilyenkor, hemzsegnek az emberek mindenfelé, ott lökött kiskutyát elengedni nem lehet, se neki se nekem sem másnak az nem kikapcsolódás. így az első odakuncsorodó kislány után ("meg lehet simogatni?" "nem sajnos, fél a gyerekektől, nem lehet") szépen lefordultunk arról az útvonalról, ami májusban még tökéletesen szuperált mint sétaútvonal, és elkezdtünk ideoda csalinkázni. 
.
a vasúti állomás melletti focipálya mellett egyszercsak megláttam egy kutyafuttató-táblát (itt? vidéken? hö?), úgyhogy oda be is mentünk azonnal. onnan aztán ilyen utcácska, olyan utcácska, egyik néptelenebb mint a másik, aztán egy ösvény a kertek alatt, és máris kint voltunk a nagy határtalan mezőn! éljen,  imádom az ilyet, egyik oldalról nádas, másik oldalról - jó messzire - cirkusz. szemből pedig... szemből pedig ez, jön szembe a nagy semmiben, kul, kezdem jól érezni magam. megfelelően cigányosan vagyok öltözve (gumipapucs meztélláb a tarlón bő szoknyával, nejlonszatyor), felettem a nagy ég, és valahogy az allergiám a mezőn nincs, amit nem értek, mert a kertben meg van. 
(lehet hogy a civilizációra vagyok allergiás?)
.
kiskutya boldog, békalencsés poshadt vizű patakocskában szökell, felrebbenő madarakat hajkurász, és meghatározhatatlan színű és eredetű szemeteket falatozik, minden egyes behívásnál egyre büdösebb és koszosabb. nem baj, ez az ő ideje, ha kertes házban vagyunk, akkor a házba úgysincs bejárás, hazamenetelnél meg  majd jön jóbarátunk, és a kiskutya már úgy fog felszállni a vonatra, mint ebben 3.43-nál a kisoroszlán, addig meg élvezze csak az életet, az a kutya dolga hogy büdös legyen.
.
én addig bámészkodom, a cirkusz mögé ki van kötve két óriási hidegvérű ló, és egy kis rátarti póni, egy cigányember meg pont két lámát vonszol be a nagysátorba, közben shakira  megy, csodálatos.
.
eszembe is jut Iain McKell könyve, és ez az tulajdonképpen, ami miatt ezt az egész sztorit idekanyarítottam. Iain csinált egy szép albumot ezekről a tekergő népekről (nem feltétlenül cirkuszosokról, csak simán szabad emberekről), elég szép lett, Bécsben sokat gondolkodtam rajta hogy megvegyem, de a pénzből végül ebéd lett a Naschmarkton, és fehér csipke bokazokni, asse rossz.
.
Az album pedig amúgy is fent van a neten, itt is, meg Iain oldalán is. szép, és picit irigykedem, és irigykedni fogok, mikor visszatérek a 60 négyzetméterre.
.
jelentem viszont a séta elteltével a kiskutya kellően kipurcant, és egy adag táp és néhány jutalomfalat után szépen eldőlt a kert közepén, maximum akkor dohog egy kicsit, ha valaki elmegy az utcán. békesség nyugalom keresztény értékek, mindig mondom én.
.
.
.
(ja és hogy miért jött a szántón szemben a Stryker? a cirkusz mellett harckocsi múzeum van, és kihozták az egyiket a mezőre megfuttatni...

Website counter

Saját bloglista