20110228

oszi

.

na, ez a fantasztikus lost thing nyerte az oszkárt, hát, ennyit erről. Ugyanez lett annsziban is a nagydíjas, pfff

félreértés ne essék, nagyon tisztességesen meg van csinálva, de sajnos egy rossz ízléssel összerakott giccsparádé van nagyon tisztességesen megcsinálva, a karakterektől pedig hát egyenesen kiráz a hideg.. dehát nem a kis nímand szederkényi bellának kell megfelelni, annszi és oszkár már náluk pihen szorosan összeölelkezve, alig várjuk hogy egészestés filmet rittyentsenek ebből a csodálatos látványvilágból!

nem rakom ki a nyertest, keressen rá akinek fene a gusztusát, ittvan egy EGYVELEG ebben benne van az is





viszont a madagascarból fent van a teljes verzió, ezt szeretem, tessék:







a gruffalo is fent van így-úgy, de nem szépen, azt nem rakom ide, csak megemlítem hogy még ő is nyerhette volna, helena bonham örülhetett volna ide is nem csak a királynak..

.

20110223

precious

.





hahó hahó olvassátok a blogot? énmegmár mien régen írtam!

rámjött a mozimánia, mindennap moziba mennék! megvolt már a király beszéde (operatőrök oldala nagyon nagyon megpaskolva) és az ny, i love you (nem, nem fontossági sorrendben haladok :} viszont megjegyeztem ezt a kemény arcú asszont belőle (Pam Grier fehérben, nem?), amúgy is a kedvenc epiódomban játszott)),

várat magára a félszemű, a fekete hattyú (már mióta!), és a leginkább: a precious.

valamelyest az akvárium amerikai testvérének érzem, trailer alapján keményebb, fel is kell készíteni magam lelkiekben, de én szeretem az életszagot

a novellára is kíványcsi lennék, úgy látom, magyarul még nincs

hamár novella, jelentem egy nap alatt megvolt a bogyósgyümölcskertész, beszarás hogy eteti magát a könyv, és hát bizony bizony helyenként kinevettem az oxigént a fejemből a hatására - jelentem: ötös


.


20110203

háy irodalmi est

.


.kedd este - még a kötelező, a tél legsötétebb bugyrait megédesítő lebetegedés előtt pontosan eggyel - elvergődtünk a Momentán társulat által szervezett Háy János irodalmi estre a marczibányi térre. 

Egy termecskében volt egy csomó ember (80 százalékuk HÖLGY), meg két kamerás meg egy hangfelvevő, volt egy zongora zoknis-szandálos zongoristával, egy maroknyi lelkes momentán társulat, egy író, egy asztal, és rajta pár kosárkában keksz, meg voltak még az asztalon ikeás bögrék, forró víz és sokféle tea. (aki engem kicsit is ismer az tudja hogy én egy tea-állat vagyok, egy nap minimum két liter teát iszom meg, és minden csészénél kijelentem hogy imádom a teát. most is van mellettem természetesen.)
Na, hát egy február elsején ennyi kell a boldogsághoz: amilyen szerencsétlen két szürke elnyúzott krumpliként odamentünk, olyan két vidám kis hahotázó labdaként pattogtunk haza - elképesztően szórakoztató volt. Az első felében a momentánosok olvastak fel az író úr novelláiból, verseiből (a közönség és az előadók az első két-három művet udvariasan kollektív izzadással töltötték - azután már felszabadult mindenki, az előadók sziporkáztak, a közönség hálásan dőlt a nevetéstől), a második felvonásban pedig beszélgetés volt Jánossal.
a nyilvánvalóan egy irodalmi esttel járó szellemi táplálék és agybizsergetés mellé járt még egy halom vicces karakter, akiket folyamatosan lehetett szkennelni, miközben az ezredik bögre teámba mártogattam a kekszet a leghátsó sorban, a forróvíz automata mellett üldögélve. Az író úrral való beszélgetés pedig: szuper volt, mély gondolatok és finom humor kellő mértékben keverve, nagyon szórakoztató volt az ürge, néha olyan hangosan nevettem hogy utána én lepődtem meg a legjobban saját magamon...

erről az egész kultúrházas, zongoristás, félamatőrös, nejlonnadrágban-feszengő-nézős atmoszféráról az oroszok jutottak eszembe, ők csináltak majdnem minden este ilyen cuki kis low-budget összejöveteleket, ahol kulturált körülmények között együtt szórakozott öreg és fiatal, és mi imádtuk imádtuk imádtuk, hiányzik is oroszország kegyetlenül

soha rosszabb február elsejét - a következő est Spiró Györggyel március elsején!


.

Website counter

Saját bloglista