Ede a levesben

.

Milyenek ezek a vasárnap esték!

Az ember kilábal a betegségből, végre kiszakad a szobafogságból - hát nem összefut egy nagy formátumú íróval, aki nem odaajándékozza  neki a legújabb könyvét! Dedikálja is ráadásul!
Pont azt a könyvet, amit amúgy is megvettem volna - na nem baj, így majd a Jézuskának veszem meg, az meg majd jól elröpíti egy olyan helyre, ahol legalább annyira örülnek majd neki, mint én most a saját dedikált példányomnak.

Még az is lehet, hogy itt a blogon csapok egy nyereményjátékot, és kisorsolom azt a megvett példányt, és az is dedikálva lesz - csak várjatok!

Akinek viszont nem kenyere az ölbetett kéz, és a sült galamb, az már most felkerekedhet és magáévá teheti Cserna-Szabó András és Fehér Béla gasztrokrimijeit. Téli estékre pompás olvasmány, az irodalom, a gasztronómia és az oknyomozás közös mezsgyéjéről - előre szólok, hogy olvasás közben jön meg az étvágy, és ezt bizony tapasztalatból mondom.


Lehet rajongani is! Én például már rajongok.


.

Cheyenne - This must be the place

. ugyancsak Berlin: ott figyeltem fel egy jó plakátra, méghozzá erre

Miután ez a plakát után menés már eléggé bevált nálam, HA HA, ezért természetesen ennek is utánaszimatoltam.

Cheyenne - This must be the place

Kiderült, hogy nem is olyan régi filmről van szó (Európában májusban kezdték eregetni, de pl Lengyelországban csak februárban jön ki), a trailer nagyon ígéretes, a szereplők is, és a zene is!

Szeretem ezeket a kiégett karaktereket akik csinálják tovább a szerepüket - hálás téma, a Pantokrátornál is erősen bevált, várjuk Sean mennyire hozza a Paolo Sorrentino által ráosztott melót!
Frances McDormand-ot pedig mindi is imádtuk :)

nézzétek csak!

Eleve, Seann Penn-t beöltöztetni így, hát fantasztikus

Ki ér oda előbb?

.

atlas

.well, a berlini interfilm fesztiválon a legjobb animációs film az Atlas lett, Aike Arndt-tól.

Sajnos én sem láttam többet belőle - pedig ígéretes, a rendező gyerekkel kapcsolatban a neten talált bármiféle dolgokkal ellentétben -, mert inkább berlint  jártuk egyfolytában ahelyett, hogy sötét termekben egy rahedli idegennel együttszuszogva a szoba egyik falára tapasszuk a szemünket.

Pedig voltak jó filmek.

Dehát Berlin az szerelem. Pont.

.

Kooky

Nahát, elég ritkán tejel mostanában a kutya, ez egy ilyen időszak, nézze el akinek van elnéznivalója

Ma viszont fialt kettőt, íme az első:

Ahogy visszanézem, Jan Sverák -ról nem most írok először, és élek a gyanúperrel, hogy nem is utoljára. Csehországban is teremnek nagy agyak, nemcsak fransziában bizonyos gondryk, meg ámerikában mirandák, ésatöbbi.
Jan az az ember, aki 23(!!!!!!!!!) évesen megcsinálta az Olajfalókat (naná, hogy emlékszünk), a '96-os Koljával besöpört egy Oszkárt (nem mintha előtte nem jelölték volna már többször), és ő csinálta a 2007-es Vratné Lahvé-t is, amiről ugyancsak írtam már.

Nos, egy jó másfél éve pedig kieresztette a Kooky-t (igen, mostanra jutott el hozzám a hír, sooner or later, nemigaz?), amit gyorsan meg kellene nézni, mert a troller ígéretes, kedves kis sztori, imádnivaló atmoszféra, egyszerűen jó szaga van a filmnek na.

ízelítő:

Olyannyira jó szaga van, hogy az a jó szag a jószimatú pénzeszsákokig is elért, a bankok/biztosítókig és az ügynökségekig, és azok karöltve nyúltak egy jókorát a cseh mestertől, és erre az atmoszférára és technikára felépítettek egy egész kampányt. Todd Mueller a rendező a Pysoptól.
Lelkük rajta, a végeredmény tényleg szép és kedves lett, Jan Sverák meg örüljön hogy két füle van mégsem szatyor, nemigaz?




A making of, így kell ilyet csinálni a kulisszák mögött. Szakmabeliek szeretik az ilyet.



.