nahát, nem hiszem el, Sylvia Plath -ról még nem is írtam ide soha semmit? gyors pótolom, pláne azután, hogy a tegnap éjjeli hosszúra nyúlt repülőutat, amelyben egy debil család közepére sikerült beültetnie az esetlen indiai reptéri ügyintézőnek, szóval a repülőutat a csodálatos alvási képességem (bármikor, bárhol elalszom 20 percre) mellett Az ötvenkilencedik medvében való elmélyülés tette elviselhetővé.(erre a könyvre kb két évet vártam, egyszer nyomták ki magyarországon, az el is fogyott, antikváriumból lehet előjegyeztetni, aztán várni hogy mikor kerül elő egy... vagy könyvtár
szóval, Sylviára az azonos című film alapján találtam rá, amiben a vértelen Gwyneth játssza a főszerepet, nem vagyok oda érte, de arra jó volt, hogy elinduljak a vonalon
trailor:
azután elolvastam az Üvegburát, amit nagyon szeretek, bár bizonyos pontokon már igen mélyre megy, mégis el tudtam olvasni, és élveztem is. Imádom a regény be- és kilépési pontját, és a katarzis hiányát is
szegény Sylvia nagyon depressziós volt, gondolom ezen az sem segített hogy nagyon jól írt, ezért aztán 30 évesen (a két gyermeke ellenére is), betette a fejét a sütőbe és elaludt. Szerencsére hagyott ránk pár írást, amit mi elolvashatunk
ha jól tudom, az Üvegburán kívül magyarul még egy könyve, a Naplók, és a verseskötete, a Zúzódások jelent meg, ajánlom mindenkinek. Olvasni jó, és hiába mutogatják nekem a csodás színes interaktív ebook-okat, akkor is a könyv a legjobb, a papírt nézni, és a saját fejemben mozizni. Irány az antikvárium
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése