egy másik a kortárs szobrok közül, ami lenyűgöz, az Éneklő Fa Lancashire-ben.
Imádom a nagy böhöm vasakat, meg betonokat a természetben (mint például a Spomenikok, amiket szeretnék élőben is megnézni), biztos azért, mert sztálinvárosi lány vagyok, és úgy nőttem fel, hogy a dunaparton ilyen dolgok között flangáltam egészen pici korom óta, mert az újvárosi dunapart tele van szórva modern szobrokkal, amit kiskoromban nem szerettem, mostmár viszont nagyon otthon érzem magam köztük - ellentétben a klasszikus szobrokkal, amiket mostmár ugyan a helyükön kezelek, de kiskoromban rettegtem tőlük. El nem tudom mondani, hogy mekkora ívben kerültem ki például az iskolánk előtti parkban szobrozó (khm) Kodályt és Bartókot - érdekes, hogy a kiskutyánk kb ugyanígy reagál az alakos szobrokra, a múltkor három virslimbe és fél órámba került, hogy a Vérmezőn lévő Babits szobor közelébe merészkedjen, és fél szemével ugyan végig felfelé sandítva, de tudjon ülni a talpazat közelében..
lehet később ő is imádni fogja a kortárs monumentális szobrokat?
szóval, Éneklő Fa - ami egyébként a Tonkin Liu építész-szobrász páros műve, és a kortárs művészetet támogató Panopticons program keretében jött létre, három másik társával együtt.
a horganyzott acélcsövekből álló fa pontos számítások szerint épült, a csövek mérete, üregei és hossza azt a célt szolgálják, hogy a környéken állandóan fújó szél folytonos, több szólamban megszólaló zenét játsszon rajta - így is van, a fa folyamatosan nagyon furcsa, nem evilági hangokat hallat, iszonyú érdekes, mintha egy másik, párhuzamosan létező dimenzió hangjait hallanánk. azt is halljuk. nagyon jó. én ezt is meg szeretném nézni élőben..
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése