említettem már ezt a filmet.
először Angers-ban láttuk, tavaly januárban, és már akkor felfigyeltem erre a kis gyönyörű érzékeny darabra, a rendezője meg extra vicces volt, ahogy egy papírlapról próbálta felolvasni a nagyszínpadon a fonetikusan franciául írt üdvözlőszöveget, szerintem nem józanul, tegyük hozzá. Nem csoda, AZ tényleg nagy színpad volt, és nagy terem, amikor először bementünk Olgával, és körülnéztem, eléggé berosáltam, hogy nekem oda ki kell menni, és beszélni a francia néphez, angolul. Megrökönyödtem, "Olga, ez a terem óriási". Olga körülnéz: "Hát, erre nem tudom azt mondani hogy nem". Ő nevetett, én nem. Szóval Rishat, az orosz rendezőgyerek ezt áthidalta gondolom némi vodkával. Amúgy amikor a filmemben a kocsmás, székrőlleesős jelenet van, abban az óriási teremben egy ember nevetett: az orosz. Gondolom tudta miről van szó. Tudta is, mert a Krok-on aztán láttuk olyan állapotban, amit a népnyelv merev részegnek nevez, mert tényleg az.
Nade, ivott az a gyerek az lehet, de hogy pompás filmet is csinált, az is biztos. Íme:
(a rend kedvéért: a rendező neve Rishat Gilmetdinov, a novella, ami alapján csinálta a filmet: Jack London//Law of life
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése