paths of hate

.mutatok egy trélert

egy lengyel animációs sort trélere ez, még annsziban láttuk a filmet, ma pedig gyűjtés közben ráakadtam.

nem árulok el semmi különöset avval, ha elárulom: egy légicsatáról szól. Nagyon profin van felplánozva, erre való a 3d, levegőben forgó gépek, felhők, kondenzcsíkok, szubjektívek: moziban üt különösen a dolog
a látvány is szép, alapos, nem steril

össze is néztünk katival az első fél-egy perc után, hogy hátha lesz végre valami jó film abban a nagy unalmas blokkban, és elkezdtünk figyelni ,hogy mi lesz ebből

hát: nem lett jó belőle. a trélerben is látszik, szegény lengyel csóka (nevezzük nevén: Damain Nenow) jól bevadult a végére, a hatásvadászat és a primer közlésmód lovai közé dobta a gyeplőt és szépen feltette a kezét.

kár érte

mondjuk sokaknak tetszett, ebben biztos vagyok, kapott  díjakat is, és van szép oldala a filmnek (hát, egy ilyen oldal kellett volna az én filmemnek is, ennyi díjam nekem is van, megérdemelte volna)

.milyen jo egy hotelszobaban a sotetben kammillazni a tevere! ugye, nekem hosszu hosszu evek ota nincs tevem, fura ha egy teve a szemem ele kerul, mindig olyan idegen. tan az etologia tanarom mondta egyszer meg regen azt a hasonlatot, hogy ma a tv az olyan, mint az reges regen a tuz: lehet bele bamulni gondolatok nelkul. lehet, de otthon valahogy olyan bena a tv, nemtudom. viszont ha mas orszagban vagyok akkor olyan jo lesni, hogy mashol mi van hogy van (mondjuk nem viszem tulzasba

amit szeretek lesegetni, azok az idegen reklamok. ezekben az orszagokban amerre en iden jartam jok is, van mit nezni. megmutatom tenap mi buvolt el.

ad1>stella artois. SZIV DOG LESZ TO ferfiak es nok, stilus es sor. NANA` hogy a kedvencem!!!
a rendezo Augustin Alberdi, egy ugyancsak szivdogleszto ferfi, ugyancsak bajusszal. jok a meloi is
FERFIAK, HORDJATOK BAJUSZT!!! hadd ne mondjam el ezermilliomodjara, hogy a bajusz mennyire mennyire szekszi!
(persze csak annak aki tudja viselni. ehhez fel kell noni, nincs mese

a masik reklam, egy csokireklam.
elbuvolo diszlet, megepitve, csodalatos
engem mindig a valodi buvol el, nem a 3d. nem is tudom, hogy 3d/tol vizeltem e mar le a bokam (nem igazan emlekszem), viszont epitett, makettezett, maszkolt, valodi trukkos dolgoktol mar ELEGGE sokszor. sok koztuk nem mai, es a mai napig ut (eleg csak a star wars/ra vagy az urodusszeiara gondolni...
rendezo> Yoann Lemoine (jo nev nem?
erdemes ranezni a blogjara, eleg jo meloi vannak! en szoltam

(ja es vettem egy uj parfumot! minden orszagbol parfummel terek haza, oroszorszagbol ez, innen pedig most ez, ma reggel a boots/bol :)
.

astronauts

.

wales, wales

egy ujabb diplomafilm innen, 2005/bol, es nagyon jo. ha van valakinek 8 es fel szabad perce amit erre tud forditani, ajanlom melegen. De tenyleg csak erre szabad figyelni, mert nagyon jo humora van a rendezonek /Matthew Walker szemelyesen/, es nagyon jo ritmuserzeke, es apro, de annal hatasosabb dolgokkal operal - szoval ugy kell nezni, hogy figyelni kell

.

Nick Cave soundsuit

. és most pedig megmutatom Nick Cave-et, de nem AZT a Nick Cave-et, hanem EZT

Ez a Nick Cave egy 52 éves fekete, amerikai művész, aki a szobrászat, a divat, a tánc és a zene közös mezsgyéjét megtalálva soundsuit-okat alkot. A ruha lényege - azon kívül, hogy fantasztikusan, lenyűgözően néz ki - hogy felvéve, tánc közben hangokat ad ki, köszönhetően annak az iszonyatos mennyiségű mindenféle matériának, amit rápakoltak, a drótoktól elkezdve a fán, a szalmán, a köveken át a gallyacskákig.

csodálatos.

elég erős érzékiség és ösztönenergia árad ezekből a soundsuitokból, és nagyon jó, hogy nem csak csodálni lehet őket, hanem az egyes kiállításokhoz kapcsolódnak performanszok is, ahol a táncosok (ahogy elnézem, többnyire afrikai táncot lejtő táncosok) ezekben a hacukákban rázzák magukat, VÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, mennyire jó lehet egy ilyen! elképzelem hogy ott vagyok, és mennyire mennyire jól érzem magam, miközben szólnak a törzsi dobok, pörögnek ezek a színpompás ösztönjelmezek amik valahol egészen mélyen, a gyomrom környékén ragadnak meg, hallom ezeket a hangokat, ahogy súrlódnak a matériák UHHH de jó lehet!!!

mondjuk a környezet a fenti videón eléggé steril, idegenül hat - de van olyan is, hogy kimennek az utcára, és meglepik a járókelőket, bemennek boltokba, táncolnak az utcán. Dejó lehet ez is! Én ha egy ilyenbe csöppennék, biztosan jól megölelném valamelyik színpompás bolondot.

vajon hozzánk eljutnak valamikor?

mindig is utáltam azt a kérdést, amit rengetegszer feltettek nekem, és értem én ugyan, hogy mindenkit ez érdekel - de akkor is, mit lehet erre mondani? Az ominózus kérdés:

"De hogy jutott ilyen az eszedbe?"

Mi az hogy hogy jutott az eszembe, hogy hogy hogy? Hát neked hogy jutott az eszedbe, hogy könyvelő legyél, vagy hogy elmenjél teniszezni, vagy ma kaviárt reggelizz? Hogyan? Jött és kész. Zsigerből. Így lett mert így kellett lennie. Ezért foglalkozom evvel, mert szeretem, jönnek az ötleteim amiket aztán kiengedek magamból: ösztönös jelekkel kommunikálok olyan dolgokat, amik kimondva elég hülyén hangzanának. Ezek jönnek, ezek vannak és kész. Persze csak akkor, ha az emberrel történik mindenféle, hagyja magát áztatni az élményekkel, aztán egy idő múltán óhatatlanul felbukkannak ilyen mindenféle dolgok a fejében.

azért mondtam el ezt az egészet, mert épp rábukkantam arra, ahogy Nick arról beszél, hogy hogyan kezdett el soundsuitokat készíteni.

Szóval, Nick ült egy parkban. Akkoriban már rég elvégzett egy művészeti egyetemet, táncot is tanult, és éppen bizonyos politikai történések miatt kezdett magára úgy nézni, mint egy fekete emberre (nem mint amerikaira). Egy fekete emberre, aki felesleges, akit nem értékelnek annyira, mint amennyit ér. Szóval, ült a padon csikágóban, és észrevett a földön pár gallyacskát, de most valahogyan máshogyan látta őket. A gallyacskák olyan otthagyottnak tűntek. Összegyűjtögette őket, jó sokat, hazavitte és apró, egyenlő darabokra tördelte mindet. Aztán lyukacskákat fúrt rájuk, és felfűzte őket egy drótra, majd rájött, hogy magára tudja tekerni ezt a drótot, sőt, ruhaként lehet viselni a felfűzött gallyacskákat. Nagyon megtetszett neki a dolog, felöltözött a fa-ruhába, és elkezdett benne ugrálni táncolni - lenyűgözte a hang, amit a súrlódó gallyak kiadtak mozgás közben. Ráadásul a ruha nagyon nehéz volt, ezért nagyon délcegen kellett benne állni, táncolni - valahogy így kezdődött ez a soundsuit történet.

(azért megnéztem volna Nicket, aki meglett felnőtt férfi létére otthon elkezd gallyruhában táncolni, aztán meg örülni

Na, hát valahogy így történnek ezek a dolgok. megtörténnek.

.

hotel

.

nemúj, nemúj, nemúj, de akkor is: valaki meg tudja mondani, hogy ebből a Hoogerbrugge-ből miért nem lett sztár? A holland grafikuscsávónak már elég korán elég jó dolgai voltak.

Most egy kutatás során bukkanódott fel ismét a 2004-es Hotel: meglehetősen elidegenedett, dehát mit várunk egy északi nép fiától? A design viszont még ma is teljesen rendben van, a vágásoknál (helyett) használt átpixeleződés meg még ma is friss; szerintem sokan szippantottak a maiak közül is ettől az ürgétől.

Videoklipekben szerintem annyira nem üt nagyot, pedig még a Pet Shop Boys is kért tőle egyet - csinált viszont egy ID sorozatot még annak idején az MTV-nek, ez a műfaj nagyon illett hozzá, már kis tojáshéjasfenekűként is felfigyeltem rá anno, és szerettem, és most is ideírtam, viszont nem találtam és most nincs is több időm keresgélni rá.

Inkább Hotelezzetek, nézzétek a fura mozgásokat, a zene is jó hozzá - ha tetszik, ajánlom a többit is, a fickó homlapjáról

may the horse live in me

.

na, ezt a weird dolgot még Angie tette ki az ablakba pár hete, és valamiért tegnap az eszembe jutott, úgyhogy most énis kiteszem

a francia Art Orienté Objet művészduó női felének (naná) jutott az eszébe az a fura ötlet, hogy lóvér-plazmát injektáljon a vénájába, mint experimentális művészet. Napersze nem csak úgy, hűbelebalázs módjára, mert előtte hónapokig tartó immunglobin és glikkoprotein kúrával ki kellett építeni a toleranciát magában arra, hogy ne történjék valami tragédia. Ezután jöhetett a performansz, ahol végre összeeresztette a két vért saját magában.

Elmondása szerint megváltozott a tudata, emberfelettinek érezte magát, aki nem a saját testében van. Szupererős, szuperérzékeny, szuperideges és nagyon félénk volt egyszerre, és nem tudott aludni - kicsit úgy érezte magát, mint ahogyan a lovak is érezhetnek.

Vajon tényleg úgy érezte magát az asszony, mint egy ló? Piacra fogják dobni a lóvér-plazma drogot? A bestiális krokodil ellen?

Micsoda perverz népek. Érdekes kísérlet, és ahogyan a videó statisztikáját nézem, eléggé megosztja az embereket.

Érdemes csekkolni a duó honlapját amúgy, szép installációik vannak

.

law of life

.némá, fent van az egész law of life a neten!

említettem már ezt a filmet.

először Angers-ban láttuk, tavaly januárban, és már akkor felfigyeltem erre a kis gyönyörű érzékeny darabra, a rendezője meg extra vicces volt, ahogy egy papírlapról próbálta felolvasni a nagyszínpadon a fonetikusan franciául írt üdvözlőszöveget, szerintem nem józanul, tegyük hozzá. Nem csoda, AZ tényleg nagy színpad volt, és nagy terem, amikor először bementünk Olgával, és körülnéztem, eléggé berosáltam, hogy nekem oda ki kell menni, és beszélni a francia néphez, angolul. Megrökönyödtem, "Olga, ez a terem óriási". Olga körülnéz: "Hát, erre nem tudom azt mondani hogy nem". Ő nevetett, én nem. Szóval Rishat, az orosz rendezőgyerek ezt áthidalta gondolom némi vodkával. Amúgy amikor a filmemben a kocsmás, székrőlleesős jelenet van, abban az óriási teremben egy ember nevetett: az orosz. Gondolom tudta miről van szó. Tudta is, mert a Krok-on aztán láttuk olyan állapotban, amit a népnyelv merev részegnek nevez, mert tényleg az.

Nade, ivott az a gyerek az lehet, de hogy pompás filmet is csinált, az is biztos. Íme:

(a rend kedvéért: a rendező neve Rishat Gilmetdinov, a novella, ami alapján csinálta a filmet: Jack London//Law of life

.

snow white

.

heló!

dolgozom az új filmemen. egyelőre a forgatókönyv-írásnál, és a látványtervezésnél tartunk, izgalmas, és egyátalán nem gyors feladat, és nagyon élvezem. Ma éppen egy csodálatos-misztikus erdő jelenet helyszínét és layoutját tervezgetném, gyűjtök is hozzá persze rendesen. Valamiért előpattant a fejemből, hogy milyen szellemes lenne, ha ez a jelenet a Hófehérke hasonló jelenetét valamilyen formában felidézné, persze csak annyira, hogy a vájtszeműeknek essen le, abból se mindnek.

Nem vagyok semmi jónak elrontója, nézzünk akkor diznis Hófehérke scene-eket, tök jó. Ebből egyrészt ráeszmélek újfent (sokadjára), hogy ez a film mennyire mennyire fantasztikus, hogy mit hoztak ki az akkori technikai és anyagi lehetőségekből, az már-már egy piramisépítéssel egyenlő, ha az akkori lehetőségeket, és a végeredményt nézzük. Elképesztő.

aztán, miközben kutatok, nini, egy új információ: Tarsem Singh rendezi éppen a Hófehérkét, élőfilmen. Erről az indiai rendező úrról már beszéltem itt többször is, inkább látvány- és atmoszférateremtésben ütő az ipse, mint dramaturgiában, de végül is a Sejtet benyaltuk, mondjuk utána a Fall az nagyon fájdalmas volt, és ciki is, mert én tüzeltem fel a többieket a mozira... Hát majd meglátjuk, hogy a Hófehérkével hogyan bír. Elvileg 2012-ben jön ki, a producer pedig azt állítja, hogy teljesen más lesz, mint a dizni átirat (mindenkinek dizni jut eszébe a hófehérkéről?), ugyanis visszanyúltak az eredeti Grimm meséhez, és azt dolgozták fel: éles lesz és humoros. Alig várjuk, de én majd szép titokban egyedül megnézem, aztán utána hirdetek majd róla bármit is... Azért Julia Roberts-re a gonosz királynő szerepében eléggé kíváncsi vagyok

.