.
Istenem, fantasztikus színházi előadást láttunk a héten:
teljesen más, mint bármi, amit eddig színházban láttam, zseniális, megkockáztatom: a legjobb színházi élmény eddigi rövidke életem során
(nagy szó, pláne azután, hogy kb tíz év úgy telt el az életemben, hogy kifejezettem nem szerettem a színházat, és nem is jártam. aztán ez kb másfél éve szépen megváltozott, és nyáron rájöttem, hogy már hiányzik. én döbbentem meg a legjobban, elárulom
nos, sztoryt nem igazán akarnék mondani, nem is lenne értelme. kafkabaré, ezt írták róla valahol, és ez teljesen igaz is. Nekem még az jutott róla eszembe, hogy: jazz. Bármikor történhet bármi, amire tuti, hogy nem számít senki: egy nyomasztó jelenetben hirtelen elkezdenek táncolni, valakinek a monológja hirtelen átvált egy popslágerbe, egy szerelmesjelenetben hátul bekerekezik valaki egy velocipéddel, egy vita közben felharsan elton john, a színészek folyamatosan ugrálnak az onstage és offstage szerepeik között, ésígytovább ésígytovább
néha már kicsit sok is, de szerencsére (nekem) eltalálták azt a határt, amíg még éppen nem öncélú a dolog (nagyon kicentizték, az tény
totális abszurd az egész, amit én imádok, szóval én nagyon az elememben voltam, rég nevettem ennyit, és ennyire, de félelmetes, hogy mennyire játszottak a hatásokkal, mert néha már úgy éreztem magam, mint egy idióta, aki az egyik pillanatban hisztérikusan röhög, a másikban pedig teljesen komor arccal megdöbben éppen (nem vicc!
ehh, érdekes na
és fantasztikusak a színészek, nem is tudom, hogy bírják, és ha vége van a darabnak, akkor hogyan állnak vissza a való világba.. felkavaró darab, az tény
nem is játsszák sokszor - de én mindenkit arra biztatok, hogy menjen, nézze meg
(note: ha nem akar idegen meztelen testeket közvetlen közelről nézegetni, akkor ne az első sorba kérjen helyet :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése