short'nin' bread!

.


Legújabb kedvencem a skót süti, a shortbread. Miközben pedig ezt a finom sütit eszegetem a (na mi mellé? naná, hogy a) teám mellé, ezt énekelgetem:


 


.

swimming pool

Titanic

Titanic!

Jessz.

Egy hétig mindennap jobbnál-jobb filmek! Boldog vagyok.

Megmutatom eddig mit láttam, s mi az, amit mindenféleképpen meg fogok nézni. Csupa-csupa szuperjó film!!!


ad1: Happily never after

Jamie Heinrich idei (heló frissesség) filmje. Az elején kissé sok a vimeós-hatásvadász-belassítós effektekből, de aztán szépen kialakul a sztori, az ember egy jó darabig tapogatózik a filmben, mire megvan a fogás, és tudja milyen vonalra kell ráharapni - aztán a végén pedig jól pofáncsapják.
Kissé esetlenül ugyan, lehettek volna frappánsabbak a vágások, de evvel együtt jó kis film. Direkt jó a nyersessége, az amatőr (vagy majdnem amatőr) színészek, és a benne szereplő videó szubsztorija és jelentése.
Kickstarteres film, egy rövidfilm lett kihúzva feature-ré, miután összeszedték rá a honlapon a zsét.
Well done!

traileur

HAPPILY NEVER AFTER TRAILER from Jamie Heinrich on Vimeo.


ad2: Sensation

Na, ez aztán pompás szórakozás volt. Jó kis vaskos ír vígjáték, amit vígan elnéz az ember, legeltetve a szemét a gyönyörű képeken, színeken, beállításokon, és munkájukat jól végző színészeken, mikor aztán egyszer csak észreveszi, hogy egy drámában van benne, már a közepében.
A végére szépen kibogozódik minden, de nem felejtük el, hogy másfél óráig nagyon jól éreztük magunkat, és megjegyezzük a rendező Tom Hall, és a főszereplő Domhnall Gleeson nevét.

Nagyon jó.

traileur

ad3: Play

Erre vagyok a leginkább kíváncsi, Ruben Östlund a rendezője ennek a tavalyi filmnek. 12-14 éves fosztogató fiatalokról szól, imádom ezt a témát, és a tréler is igen ígéretes.






Hát nem gyönyörű?




ad4: Klip

Ez lesz a mai vacsora. Szombaton pont az erről kiáradó közönséget láttam miközben a vetítésre várva ácsorogtunk - teltházas volt a terem, és az, akit megkérdeztem, hogy milyen volt, annyit mondott hogy jó, de nagyon durva film. Szerbia, Szerbia, mit is várunk tőled.
Idei film ez is, a rendezője Maja Milos, aki bizony akárhogy is nézzük, egy nő.
Ugyancsak vadállat fiatalok a főszereplők, én már meg is vettem a témát. Este ott leszek.

traileur:





Most abbahagyom mert elég lesz ennyi mára de majd folytatom a Titanic témát.

Menjetek moziba!


*

doku

.


régen ugatott a kutya (na nem az enyém, mert az szokott rendesen, hogy az ördög vinné el a hangszálait, de legalábbis az élesebb hangokért felelőseket), de majd ma.

Mostanában eléggé rákattantam a dokumentumfilmekre, talán azért, mert nagyon jókat dobott elém a Jóisten az elmúlt hónapokban - amiből mostan háromat meg is említek.


Little Matador // Sandra Jordan, Gabriel Range
Három mexikói kiskölyök, aki matadornak tanul - három teljesen eltérő sors, háttér, karakter. Hálás téma, kisgyerekeket összeereszteni bikákkal, naná, hogy figyelünk.
Btw. elképesztő, hogy egyesek micsoda elszántsággal és kitartással építik a karrierjüket egészen kicsi koruk óta...

LITTLE MATADOR PROMO from Altered Image Films on Vimeo.



My Big Fat Gypsy Wedding
Na, ennek a dokumentum sorozatnak egészen egyszerűen a függője lettem, minden részt láttam, és látni is fogok..
A téma a szigetországi dzsipók és travellerek esküvői - de persze ennél sokkal többről van szó, sok mindent megtudunk a cigány kultúráról, szokásokról, tradíciókról... EL KÉ PESZ TŐ, micsoda képsorok kerületnek a szemünk elé bármilyen pillanataban, és még a sokadik epizódban, az ezredik különösen-extrém-karakter után is találkozhatunk egy még meglepőbb figurával...
Mondanom sem kell, a My Big Fat Gypsy Wedding elképesztően sikeres - lám, lehet ehető, és mégis informatív, tárgyilagos és szórakoztató doku sorozatot gyártani tévék számára...

Anvil! The story of Anvil - Sacha Gervasi
Az Anvil! egy '70-es évekbeli, feledésbe merült kanadai metálegyüttes történetét meséli el, amelynek a tagjai még az ötvenes éveiket taposva is a nagy áttörésre várnak, és őszintén bíznak a Metál Igaz Tiszta Erejében. Én ennyire megható, kedves, szívszorító, és felemelő dokumentumfilmet nem láttam - ajánlom mindenkinek.

(Ha utánanéztek, kiderül, hogy a dokumentumfilm után mi történt az Anvil-lal - érdemes. Mindent én se mondok el.)






(most pedig felállok a székből és kimegyek a szabadba mert megérdemlem)


.

Ede a levesben

.

Milyenek ezek a vasárnap esték!

Az ember kilábal a betegségből, végre kiszakad a szobafogságból - hát nem összefut egy nagy formátumú íróval, aki nem odaajándékozza  neki a legújabb könyvét! Dedikálja is ráadásul!
Pont azt a könyvet, amit amúgy is megvettem volna - na nem baj, így majd a Jézuskának veszem meg, az meg majd jól elröpíti egy olyan helyre, ahol legalább annyira örülnek majd neki, mint én most a saját dedikált példányomnak.

Még az is lehet, hogy itt a blogon csapok egy nyereményjátékot, és kisorsolom azt a megvett példányt, és az is dedikálva lesz - csak várjatok!

Akinek viszont nem kenyere az ölbetett kéz, és a sült galamb, az már most felkerekedhet és magáévá teheti Cserna-Szabó András és Fehér Béla gasztrokrimijeit. Téli estékre pompás olvasmány, az irodalom, a gasztronómia és az oknyomozás közös mezsgyéjéről - előre szólok, hogy olvasás közben jön meg az étvágy, és ezt bizony tapasztalatból mondom.


Lehet rajongani is! Én például már rajongok.


.

Cheyenne - This must be the place

. ugyancsak Berlin: ott figyeltem fel egy jó plakátra, méghozzá erre

Miután ez a plakát után menés már eléggé bevált nálam, HA HA, ezért természetesen ennek is utánaszimatoltam.

Cheyenne - This must be the place

Kiderült, hogy nem is olyan régi filmről van szó (Európában májusban kezdték eregetni, de pl Lengyelországban csak februárban jön ki), a trailer nagyon ígéretes, a szereplők is, és a zene is!

Szeretem ezeket a kiégett karaktereket akik csinálják tovább a szerepüket - hálás téma, a Pantokrátornál is erősen bevált, várjuk Sean mennyire hozza a Paolo Sorrentino által ráosztott melót!
Frances McDormand-ot pedig mindi is imádtuk :)

nézzétek csak!

Eleve, Seann Penn-t beöltöztetni így, hát fantasztikus

Ki ér oda előbb?

.

atlas

.well, a berlini interfilm fesztiválon a legjobb animációs film az Atlas lett, Aike Arndt-tól.

Sajnos én sem láttam többet belőle - pedig ígéretes, a rendező gyerekkel kapcsolatban a neten talált bármiféle dolgokkal ellentétben -, mert inkább berlint  jártuk egyfolytában ahelyett, hogy sötét termekben egy rahedli idegennel együttszuszogva a szoba egyik falára tapasszuk a szemünket.

Pedig voltak jó filmek.

Dehát Berlin az szerelem. Pont.

.