anyám, már ilyen rég írtam ide? na nézzük mi történt nagyjából az elmúlt hetekben ami még a fejemben is van :)
mozihétvége volt, jelentem a hp7 egy rakás unalom (mondjuk nem olvastam, és a többi részt se láttam, lehet hogy ha tudtam volna egy csomó háttérinfót, akkor hülyére izgulom magam - nem hiszem), de persze a látvány beszarás, gyönyörű képek vannak, meg trükkök, dehát az kit érdekel? feltételezem rajtam kívül mindenkit..
pénteken a kinoban a "szerelmes lettem... a szakácsba", egy nagy pohár latte, és eszméletlenül finom diós-sütőtökös torta után (kinoban a torták: ötös). Hááát, a film vicces. Tildát imádjuk, és olasz filmről lévén szó, a ruhák gyönyörűek (olyan tervezőcskék segítségével, mint fendi és jil sander), a díszlet pazar, az operatőr ügyes, stb. Nagyon szép film - a rendezőnek, Luca Guadagnino-nak viszont elég naiv elképzelései vannak a filmről, és a forgatókönyvírók (élükön a rendezővel) sem hajtották szét magukat, hogy akár csak egy meglepő fordulatot tegyenek a filmbe: szép lassan folyik az egész, az első fél órában semmi sem történik, mindent tudunk előre, de legalább öncélúan elidőzünk a szép részleteken. Na, a szerelmes részeknél Lucából előbújt a természetbúvár, és a szerelmeskedős jelenetekkel párhuzamosan egy attenborough filmet is láthattunk, szuperközelin lép le a tücsök a fűszálról, virágot süt a nap, stb... Szép-szép. Szerintem azt akarta mondani evvel a rendező, hogy a szerelem az olyan mint egy virág.
Naszóval ilyen fantasztikus naiv megoldásokból van még egypár, kedvencem a stáblistába bevágott totál: sötét barlangban kuporgó kivehetetlen két ember aki semmit nem csinál, de legalább azt hosszú percekig.
Vicces film na. És Tildát még mindig imádjuk!
triller:
Amit mindenkinek látnia kell, az a Martin Munkácsi kiállítás, január 9-ig van, futás megnézni, szuper program, nagyon-nagyon jók a fotók, nagyonjó kiállításélmény, igazán feltölt! Énnem tudtam, hogy Munkácsi ilyen jelentős, ennyire hatással volt a mai fotóra, dehát úgylátszik én vagyok a jó pap.
Deha se nem mozi, se nem kiállítás, akkor színház: Mesél a bécsi erdő a Katonában, főszerepben a csodálatos Tenki Rékával, aki nemtől és kortól függetlenül mindenkit elbűvöl (mondhatnék olyan bulváros dolgokat hogy mennyi ruha van/nincs rajta az előadás közben, de nem mondok), de rajta kívül még rengeteg nagyformátumú színész van a darabban, Fullajtár Andrea, Bezerédi Zoltán, Nagy Ervin, Lázár Kati, Szirtes Ági és még sorolhatnám... Haha, Ida szerepében Tóth Anita zseniális, az a mozgás, hülyére röhögtem magam rajta... Még egy párperces mellékszerepben is olyan kedvenc tűnik fel, mint Pelsőczy Réka, kool. Az első felvonás színtiszta öröm és kacagás, a másodikban már a dráma is felüti a fejét, sírunk-nevetünk, a végén ötször visszatapsolunk, éljen
Kíváncsi lennék, hogy a most szülési szabadságon lévő Rezes Judittal milyen a darab
(színház után nem tudom ti mit csináltok, de mi a kepp showroom egyéves szülinapján voltunk, ilyen egy ideális péntekeste polgáréknál
Deti olvashattok is, megjelent az új Bukowski novelláskötet, Forró vízi zene, Bukowskit imádjuk
Mára ennyi, a hipereklektikus posztot zárjuk az aktuális kedvenccel, Kelis Scream-jével,
3d szeműeknek ez a verzió dukál:
Kelis-t pedig megdicsérjük, mert a mindent és mindenkit lesöprő ultrapop Lady Gaga mellett is tudja tartani magát, és méghozzá nagyon jól, szia Kelis!
(negatív példa: C.A.
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése