eredet

.

megint elzarándokoltunk egy parasztmekkába, hogy megnézzük az agyonhaipolt eredet/et, háát...mitis mondjak

elájulva nem voltunk a filmtől, sőt én néhol már untam, és fárasztónak meg hosszúnak tartottam... a poén lelövése nélküll annyit elárulhatok, hogy az álommal, álomsíkokkal trükközik nolan, ami jó játék, csak szerintem amikor piccselte a filmtervét, akkor túl nagy közönséget lőtt be célközönségként a tehetős szivarozós producereknek, akik aztán ezt kíméletlenül be is hajtották rajta, így kénytelen volt szegény egy kínosan logikus álomvilágot létrehozni, aminek a végére meg nem sikerült odapöttyinteni egy katarzist: bevallom, nekem a végén az organza elmaradt...

persze nagyon szépen fel van építve a négy vagy öt párhuzamos világ, mindegyik a külön időszámításával (fontos egy álomba időszámítás?) meg a jól felismerhető háttereivel meg elemeivel - de ez kell is ahhoz, hogy az átlag plázábajáró, aki két és fél órán keresztül képtelen uralkodni a teste felett, szóval hogy az egyszeri ember is felfogja azt hogy aztán mitől olyan látványos az akciójelenet...

nem bántom a filmet, mert alapjában véve egy tisztességesen összerakott film, néhol még lenyűgöző is...................................... csak hát az a gyep!

csak az a szép ződ gyep!

egyébiránt, tegyük hozzá, hogy iszonyújó karaktereket válogattak össze, kedvencem a laza tom hardy és a valami egészen hihetetlen arcberendezéssel megáldott cillian murphy, ja igen és hamár hihetetlen arcberendezés, akkor talulah riley, akire végig (végig..addig a tíz percig amíg ő volt) azthittem hogy egy 3d nő...

ime a treileur

.

két film jutott eszembe amúgy evvel az álomvilág/párhuzamos világok témával kapcsolatban, és (kövezzetek meg, de) mindkettő jobban viszi ezt a vonalat, mint az eredet

az első a már említett sejt, amiben tarsem singh egy elképesztően pazar és szürreális látványvilágot hozott össze, amiben aztán nincs logika, csak lenyűgözően hátborzongató képek és előre kiszámíthatatlan, mégis ismerős mozzanatok. De nem is kell hozzá egyórás okítás, hogy mit lehet az álomban meg mit nem, aztán mégis jobban élveztem, és kérdés nélkül benyaltam az indiai rendező csóka vízióit

((más kérdés, hogy a zuhanással elérte, hogy a fejemben a tarsem singh feliratú fiókot kulcsra zárjam és elhajítsam a kulcsot jó messzire

a cell is kap egy trailernyi helyet, bár mágy úgyis láttátok szeirntem

a harmadik és nem utolsósor pedig a magyarul igen hüyle címet kapott szemből telibe (szerintem maradjunk az eredeti cím full frontal -nál

steven soderbergh egy filmen belül mutat egy valóságot, egy filmforgatást, és a leforgatott filmet - én baromira élveztem a játékot, sőt, néha azt hittem, hogy már én is a filmben vagyok (ezekszerint működötta VARÁZS!!! pedig ez "csak" egy vígjáték

gyere tréler

.najólvan elfáradtam ennyiminden leírásában pedig még akartam egykét dolgot mondani de dolgozni is kell, a többit majd később

(najó: Poldi bácsi, és akkor teljes az univerzum