.na az előző posztommal jól betettem annak aki nem képes végigolvasni öööööööööööööööö 19866 karaktert (megszámoltam! illetve megszámoltattam - a számítógéppel)
adjunk most valamit a szemnek is. adjunk neki brutalitást, mert az allergiától amúgy is magasan van az ingerküszöbe.
megjelent a good vs evil magaZINE legújabb száma. repül hozzám Londonyból nemsoká!
//ps ne csináljunk fanzinet? vagy csak a csajegyüttes után?
.lássuk kik a jelöltek az idei Carton d'Or-on (pozicionálássegítő elnevezése: az európai animációs oszkár!) úgyis nemsoká - Sopronban- kiderül, ki a győztes!
Logoramat már mutattam, Sinna Mannt már mutattam
nézzük a Crocodile-t Kaspar Jancis-tól (ennek a Jancis gyereknek mindég lóg a pipa a szájából, de amúgy jóval kevésbé pszichopata, mint ezen a képen, úgyhogy ezt a képet tudjuk be a humorának
már decemberben Katiék úgy jöttek haza Ljubjanából, hogy milyen jó ez a film, és én azóta sem láttam - most találtam róla ezt a kis részt a neten, ennyi van nekünk egyelőre
azért is jólesik ez most nekem, mert egy ideje vágyom a hidegre (amiről be lehet menni a melegre :}, úgyhogy a hóesés, meg a nyomi-emberek-a-kis-betonszobáikban-villanyégő-alatt képek jól besóvárogtattak..
ellentétben a háromujjas faszival - ettől a háromujj (bocsánat, négy) dologtól mindig rosszul leszek, azonnal emberidegen lesz tőle egy akármilyen emberábrázolás is, hülye űrlény lesz belőle amivel nem tudok azonosulni, brrr
aki a-t mond mondjon b-t is, aki négy ujjat tud rajzolni, az miért nem tud ötöt???
btw. úgy tudom h a japánba menő filmeknél ez kifejezetten tilos is, mert ott vmi rossz kulturális utalás a négy ujj, valami bűn miatt vágják le náluk a jakuzáknál a kisujjat (biznisz is van már rá, illetve ellene, illetve az eltitkolására
milyen jó lehet egy japánnak, mikor nézi ezt a crocodile-t, és azt halkózza még ebbe az idióta húsevővirágos nőcsábász operaénekesbe, hogy jakuza volt előtte, aki ráadásul hibázott
- Álom is volt - mondta John nyugodtan. - Mindenkinek a fiatalsága álom: a vegyi eredetű őrültség egyik fajtája.
- De milyen kellemes is elmebetegnek lenni!
- Úgy hírlik - mondta John morcosan. - Én már nem tudom. Akárhogyan is van, egy darabig szeressük egymást, mondjuk egy évig, te meg én. Ez az isteni részegségnek egy olyan fajtája, amelyet mindnyájan kipróbálhatunk. Csak gyémántok vannak az egész világon, meg még hozzá talán a kiábrándulás alamizsnája. Nos, legalább ezt az utóbbit megkaptam, és a szokásos módon semmire se megyek vele. - Megborzongott. - Tűrd föl a gallérodat, kislányom, hideg az éjszaka; még tüdőgyulladást kapsz. Nagy volt annak a bűne, aki először találta föl a tudatot. Vessük hát el néhány órára.
..."
F.Scott Fitzgerald//Akkora gyémánt, mint a Ritz
.
imádom Fitzgerald írásait, a maslow piramisomban kb a biciklizés és az úszás szintjén van, jóérzés-atomok milliói ömlenek szét a véremben a hatására és sokkal jobba szeretem ezeket a milliókat mint bármi másból milliókat
ha képesek vagytok 160 karakternél többet olvasni, ajánlom a fenti írást, és tök jó, mert nem csak ez, hanem az egész Ólomkristály novelláskötet fent van a neten, és bele lehet olvasni, urambocsá' elolvasni - bár én nem szeretek monnitoron olvasni, nézek én abba eleget a héten, és mennyivel jobb egy koszos kis antikvár könyvecskét ölelni a kanapén
próbáljatok meg többet olvasni,
.
(bónusz: gilles leroy egyes szám első személyben megírta fitzgerald feleségének tragikus történetét - az alabama song 2007ben goncourt díjat kapott. kíváncsiak vagyunk rá, megrendeltük, várjuk!
örülök én is, mert blu tudott újítani, nem maradt meg annál amit eddig lerakott: tökjó a tárgyanimáció meg a pixilláció behozása, a színek, meg az iszap- meg szemétanimáció. fajin. a legjobb amikor a környezet és az anim interacióban van.
de ezeket én csak itt leirogatom de minek mert úgyis látjátok és ott sikoltotok fel mikor a dínó a kukán szörföl, nemigaz?
akkor írjunk rosszat: oké a sztori (sztori?) nem erős, szokás szerint, de tökmindegy, mert a fanatizmus elvisz mindent
.van két tévéfilm, (anmációs rövid - hát persze) ami mostanában hülyére nyeri magát mindenféle nemzetközi fesztiválokon. megmutatom őket, és meglátjátok, hogy nem véletlenül.
mindkettőt a ludwigsburgi studio soi ban készült. ludwigsburgban voltunk másfél éve: amellett, hogy ott van káprázatos felszereltségű (nem ritka németéknél) Filmakademie, az ámulatbaejtően pompás kastély (ha nem voltál még ott, akkor is láthattad: Barry Lyndon háttereként), és a szomszédos stuttgartban a fajin kunstmuseum stuttgart, amellett ludwigsburg nem túl izgalmas hely - tehát van idejük filmet csinálni.
csinálnak is.
na itt az első:
a kisfiú és a szörnyeteg (pffff volt ebből egy másik verz is a neten, hosszabb, nem tudom hova lett)
borzasztó kedves világa van és nagyon szépen mutatja meg, hogy milyen elvált szülők gyerekének lenni - szerintem ilyen egy jó tévé gyerek animációs film
nem is egy jó, hanem egy tökéletes, eztis modnhattam volna
szépen a németek kidekázták, és még ízt és érzelmet is tettek bele, viszont a biohumort adagoló kollegának (németeknél sűrűn van munkája) hálistennek rácsaptak a kezére
nos vitorlázzunk át a másik filmecskére, melynek címe
a gruffalo eredetileg egy angol gyerekkönyv (az okos egérke legyőzi az egész erdőt vonal) amit max lang és jakob schuh jól megfogott és meganimációsított a bbcnek - és mivel a nemzetközi, de legfőképp az ámerikaji piacra ismert nevekkel lehet betörni, ezért pöttyintettek bele egy sztárt is: Helena Bonham Carter lett a mókusmama
a képi világa nem olyan finom, mint az előzőé: kicsit fából faragottnak tűnnek a figurák - de egyátalán ez nem baj. a gruffalo is egy ideális tisztességes gyerekfilm, cuki sztorival és nagyon igényes kidolgozottsággal, tessék ennyit találtam:
